Képzeld el, hogy ülsz egy körhintán. Minden pörög: határidők, e-mailek, családi programok, folyton pörgő gyerekek, állandóan rendrakásra váró lakás. Melletted mások is forognak, néha beleütköztök egymásba, néha csak próbálsz úgy tenni, mintha ez lenne a normális.
És egy nap, a sokadik pörgésnél, valami megáll benned.
És megkérdezed: Kié ez az egész tempó? Ez tényleg az én utam? Vagy csak sodródok a többiekkel?
Az érzések feltárása – amikor a múlt szólal meg benned – -5. rész
Ugye, veled is előfordult már, hogy egy-egy apróság kiborított? És ugye, te is tudtad már akkor, hogy „nem ez az igazi baj”. A gyerek túl sokáig húzza a cipőjét. A kollégád már megint úgy kezdi a mondatot, hogy „csak egy gyors kérdés”. A párod pont akkor kér meg valamire, amikor egyébként is már hatodjára pakolsz ki a mosogatógépből. És ott jön az érzés: Túl sok. És utána: Mi bajom van? Miért vagyok ilyen érzékeny?
“Az érzések feltárása – amikor a múlt szólal meg benned – -5. rész” bővebben
