Legyél több, mint ami vagy
A szabadság íze vitathatatlanul először édes. Szinte már alig bírja kivárni az ember, mikor kóstolhat bele, főleg, ha közeleg a kitűzött nap eljövetele. Azt mondanám, kezdetben olyan, mint a pattogós cukorka, olyan izgatottak vagyunk a szabadság első napjaiban. Bizsereg a nyelvünkön. A végén azonban meglehetősen kesernyés utóízt kapunk, és végül úgy zárjuk a szabadságot: milyen kár, hogy csak ennyi volt az édes élet! “Milyen a szabadság íze?” bővebben
Egyszerűen nem tudom abbahagyni a körülöttem zajló reggeli események feltérképezését. Minél több reggelen töltök egyáltalán nem unalmas perceket a városi tömegközlekedésben, annál inkább érzem, hogy nem kell havonta színházba járnom: itt is megkapom a drámai jeleneteket, a vígjátékba illő fordulatokat. A már-már szűrrealitásba csapó utazás így válik egyszerre élvezetessé és ébresztővé. “Utazás a szűrrealitásba” bővebben
Amikor az ember egy bizonyos kort elér, felmerülnek benne kérdések. Mostanában sokat gondolkozom létünk miértjén. Ezer válaszom és feltételezésem van. Ami mégis állandó, az a tény, hogy bármerre is járunk, soha semmiben nem vagyunk egyedül. “Soha nem vagyunk egyedül” bővebben
Mondtam már, hogy imádom a reggeli forgatagban a villamoson zajló élet apró örömeit? Az ember mindig tanul valamit, megfigyel, felébred – nem csak fizikálisan. Nagyon sok információt add arról, hogy szociálisan és pszichikusan hogyan működünk. Ma például élőben végignézhettem, ahogy Az Utasban gerjedő harag miként transzformálódott tovább. Adok kapok? “Ne add tovább a haragod” bővebben
Jan Chozen Bays: Tudatos étkezés című könyvét egy számomra nagyon fontos embertől kaptam kölcsönolvasásra. Mindketten a tudatos élethez vezető utat keressük, és ez az életünk számos területén jelen van.
A”miért nem tudok lefogyni” hisztijeimet hallgatta valószínűleg már elég régóta, mert egy napon ezzel a könyvvel állított be hozzám.
Hogy célzásnak veszem-e a jelzést? Nanáhogy! “Jan Chozen Bays: Tudatos étkezés” bővebben
This will close in 0 seconds
