Stresszkezelés tudatosan – hogyan válassz olyan eszközt, ami valóban segít? – 9. rész

Ha már eljutottál a cikkeim során idáig, akkor jó hírem van, mert elérkezünk ahhoz a ponthoz, amikor az ember már nemcsak felismeri, hogy „valamit kezdeni kellene magával”, hanem tényleg elkezd keresni valamit, ami segíthet a stresszkezelésben.

Valamit, ami nem egy újabb elvárás, nem még egy még egy pont a to-do listán. Sőt, nem is egy újabb „mostantól minden reggel 5-kor kelek, jógázom, citromos vizet iszom, és hálanaplót írok, miközben a belső gyermekemmel szelíden reggelizek” típusú önfejlesztési hadművelet.

Mert valljuk be: néha már attól is stresszesek leszünk, hogy stresszkezelést kellene tanulnunk. Tiszta stressz ez az egész stresszkezelés mizéra.

Pedig a Stresszkezelés nem ott kezdődik, hogy tökéletesen csináljuk. Hanem ott, hogy észrevesszük: mire van most tényleg szükségünk.

“Stresszkezelés tudatosan – hogyan válassz olyan eszközt, ami valóban segít? – 9. rész” bővebben

Változás… ami változással jár

Vannak azok a pontok az ember életében, amikor a változás szele megérinti… vagy legalábbis érzi, hogy ami eddig volt, az tovább nem mehet. Kinek milyen mélységű a változás, olyan nagyságú energia és elszántság szükséges, jó nagy adag bátorsággal megfűszerezve. S noha valóban nagyon izgalmas és a végén pezsgődurrogtatással járó út vár mindenkire, azért lássuk be, egy változási folyamaton végig menni nem leányálom és rózsaszín köd. “Változás… ami változással jár” bővebben

Motiváció…de meddig?

A minap szembejött velem az egyik közösségi oldalon két teljesen más jellegű oldal, ám mégis azonos mondanivalót rejtő posztja. Míg az egyik oldal mély gondolatokat ébreszt bennem sokszor egy-egy idézettel, könyvrészlettel, addig a másik oldal szemtelenül humorosan tolja elém saját magunk karikatúráját. A posztok témája az elmúlt napokban kezdett el bennem is sok kérdést felvetni… milyen érdekes, hisz véletlenek nincsenek. “Motiváció…de meddig?” bővebben

Akarat-vakság

blindness

Szokták mondani, hogy fejjel megy a falnak, ráront, mint egy kos, stb. Nincs olyan, hogy ez ne fordult volna elő bármelyikünkkel. Ezernyi oka lehet, hogy miért veszünk fel jó néhány esetben szemellenzőt, és igyekszünk minnél “tudatosabban” nem látni az igazságot, a valóságot. Én a minap azt vettem észre magamon, hogy ilyenkor egyszerűen annyira elakarok érni valamit, olyan nagyon vágyom a saját igazamra, hogy tudat lezár, fafejűség kinyit. Done. Na, ezt hívom én akarat-vakságnak. “Akarat-vakság” bővebben