Vannak azok a pontok az ember életében, amikor a változás szele megérinti… vagy legalábbis érzi, hogy ami eddig volt, az tovább nem mehet. Kinek milyen mélységű a változás, olyan nagyságú energia és elszántság szükséges, jó nagy adag bátorsággal megfűszerezve. S noha valóban nagyon izgalmas és a végén pezsgődurrogtatással járó út vár mindenkire, azért lássuk be, egy változási folyamaton végig menni nem leányálom és rózsaszín köd. “Változás… ami változással jár” bővebben
Motiváció…de meddig?
A minap szembejött velem az egyik közösségi oldalon két teljesen más jellegű oldal, ám mégis azonos mondanivalót rejtő posztja. Míg az egyik oldal mély gondolatokat ébreszt bennem sokszor egy-egy idézettel, könyvrészlettel, addig a másik oldal szemtelenül humorosan tolja elém saját magunk karikatúráját. A posztok témája az elmúlt napokban kezdett el bennem is sok kérdést felvetni… milyen érdekes, hisz véletlenek nincsenek. “Motiváció…de meddig?” bővebben
Akarat-vakság
Szokták mondani, hogy fejjel megy a falnak, ráront, mint egy kos, stb. Nincs olyan, hogy ez ne fordult volna elő bármelyikünkkel. Ezernyi oka lehet, hogy miért veszünk fel jó néhány esetben szemellenzőt, és igyekszünk minnél “tudatosabban” nem látni az igazságot, a valóságot. Én a minap azt vettem észre magamon, hogy ilyenkor egyszerűen annyira elakarok érni valamit, olyan nagyon vágyom a saját igazamra, hogy tudat lezár, fafejűség kinyit. Done. Na, ezt hívom én akarat-vakságnak. “Akarat-vakság” bővebben
Tükröm, tükröm, mond meg nékem…
Mondjuk, hogy ki a legszebb e vidéken… vagy ki a legjobb? Mert ugye, ugye, én? Ugye én vagyok a Mindent Is Tudó kétlábon járó ősi igazság? Tessék? Hogy nem? Ki az a Hófehérke? Na, ne szemtelenkedj! “Tükröm, tükröm, mond meg nékem…” bővebben