Legyél több, mint ami vagy
A Karácsony a szeretet, a béke, a harmónia ideje. Összegyűlik a nagy család és finom illatú ételek és porcukorral meghintett sütemények felett a gondtalan ajándékozás, beszélgetések meghitt hangulata árasztja el feldíszített kis házunk minden zegzugát. De mit tegyen az, aki szerettei nélkül, egyedül tölti otthon ezt a néhány csendes napot?
Vannak azok a pontok az ember életében, amikor a változás szele megérinti… vagy legalábbis érzi, hogy ami eddig volt, az tovább nem mehet. Kinek milyen mélységű a változás, olyan nagyságú energia és elszántság szükséges, jó nagy adag bátorsággal megfűszerezve. S noha valóban nagyon izgalmas és a végén pezsgődurrogtatással járó út vár mindenkire, azért lássuk be, egy változási folyamaton végig menni nem leányálom és rózsaszín köd. “Változás… ami változással jár” bővebben
Szokták mondani, hogy fejjel megy a falnak, ráront, mint egy kos, stb. Nincs olyan, hogy ez ne fordult volna elő bármelyikünkkel. Ezernyi oka lehet, hogy miért veszünk fel jó néhány esetben szemellenzőt, és igyekszünk minnél “tudatosabban” nem látni az igazságot, a valóságot. Én a minap azt vettem észre magamon, hogy ilyenkor egyszerűen annyira elakarok érni valamit, olyan nagyon vágyom a saját igazamra, hogy tudat lezár, fafejűség kinyit. Done. Na, ezt hívom én akarat-vakságnak. “Akarat-vakság” bővebben
Van az a helyzet, amikor az ember már annyira nem bírja magába fogadni az “Engedd el” mantrát, hogy végül megmondja a magáét.
Aztán izgulva várja, mi lesz rá a válasz… “Ízletes kritika” bővebben
Azt ismeritek, amikor az Egó meg a Szolgáló Vezető közösen… no, hát én sem! Mert ezek ketten tuti ziher, hogy soha az életben közösen nem fognak semmit csinálni. És nem a Szolgáló Vezető a ludas.. “Az Egó és a Szolgáló Vezető” bővebben
