Az érzések feltárása - amikor a múlt szólal meg benned

Ugye, veled is előfordult már, hogy egy-egy apróság kiborított? És ugye, te is tudtad már akkor, hogy „nem ez az igazi baj”. A gyerek túl sokáig húzza a cipőjét. A kollégád már megint úgy kezdi a mondatot, hogy „csak egy gyors kérdés”. A párod pont akkor kér meg valamire, amikor egyébként is már hatodjára pakolsz ki a mosogatógépből. És ott jön az érzés: Túl sok. És utána: Mi bajom van? Miért vagyok ilyen érzékeny?

Bővebben

Spoiler: nem a mosogatógép a probléma

A jelen feszültsége nem mindig a jelenhez kötődik. Nagyon gyakran régi érzések indulnak újra – olyan történetek, amelyeket gyerekként, tiniként, fiatal felnőttként éltél át, és amiknek a „tanulságait” az idegrendszered máig hordozza. Például:

Ha gyerekként nem volt szabad nemet mondanod, felnőttként is nehezedre esik kiállni magadért – és ez belső feszültséget szül.
Ha mindig te voltál a „megbízható” otthon, felnőttként is azt érzed, neked kell tartani a frontot – és ez kimerít.
Ha korábban nem voltak meghallgatva az érzéseid, most sem mersz beszélni róluk – és így belül maradnak, nyomasztanak.

Szeretettel várunk mindenkit a novemberi workshopon
Kattints a részletekért!

Egy történet az erős lányról

Zsófi, egy negyvenes éveiben járó ügyfél, így mesélte:

„Mindig én voltam az, aki kibírta. Az okos, a szorgalmas, aki nem panaszkodik. Most viszont egy szó is elég, hogy elsírjam magam.
És rájöttem, hogy nem a mostani munkám a baj. Hanem az, hogy évek óta nem sírtam. Mert megtanultam, hogy az „erő” az, ha nem mutatsz érzéseket. Csakhogy most már mindenem feszül tőle.”

Zsófi nem gyenge lett. Hanem elérkezett egy pontra, ahol már nem tudta tovább hordozni a régi énjét.

Miért érdemes felkeresni a múltadat?

Mert a jelen reakcióink nagyon gyakran tanult sémák.
Mert ha tudod, honnan jön az érzés, már nem vagy kiszolgáltatva neki.
Mert így válhatsz együttérzőbbé önmagaddal szemben: „Aha, nem vagyok bolond. Csak egy régi történetet írok újra.”.

Feladat: múlt és jelen kapcsolódása

📓 Válassz ki egy olyan stresszhelyzetet, ami mostanában újra és újra felbukkan az életedben: Lehet ez:

a reggeli indulás,
egy bizonyos típusú kérés,
valakinek a hangneme,
vagy az, hogy „mindenki tőled vár mindent”.
Írd le részletesen:
- Mi történik konkrétan? (helyzet, emberek, szituáció)
- Milyen érzés jelenik meg benned? (pl. düh, tehetetlenség, szégyen)
- Honnan ismerős ez az érzés? (Volt-e gyerekkorban, korábbi kapcsolatban, tanárnál, szülőnél hasonló?)
- Mit hittél el akkor? (pl. „csak akkor vagy szerethető, ha jól viselkedsz”, „az érzéseim nem számítanak”)
- És mit szeretnél most másként válaszolni?

Egy kis humor, mert az is kell

Amikor a jelen érzései túlzónak tűnnek, próbálj úgy nézni rájuk, mint egy régi szappanopera újraindított évadjára. Ugyanaz a sztori, csak modernebb szereplőkkel: a főszerepben te, felnőttként, aki végre új forgatókönyvet írhat.

Záró gondolat

A stressz egy régi történet új köntösben.

Ha tudod, honnan jön, már nem kell félned tőle. Csak meghallani, és azt mondani: „Értem. Köszönöm, hogy megmutattad. Most már én döntöm el, mi jön ezután.” Ez a valódi erő: nem az elfojtás, hanem a tudatos írása saját történetednek.

📌 A következő részben jön a belső értékrend megerősítése – hogyan találsz vissza ahhoz, ami igazán fontos, és hogyan segít ez abban, hogy a stressz ne sodorjon el.