Voltál már úgy, hogy kipróbáltál valamit stressz ellen – egy kiadós sétát, egy adag levendulás fürdősót vagy egy hétvégi elvonulást –, de pár nappal később ugyanabban a feszült érzésvilágban találtad magad, mint előtte?
Vagy érezted már, hogy tudod, mit kéne csinálni, ám mégsem sikerül?
Ezek a körök ismerősek lehetnek mindannyiunk számára. A „csinálok valamit magamért, aztán mégis ugyanott találom magam” jelensége nem a te hibád. Egyszerűen arról van szó, hogy a legtöbb stresszkezelési módszer a felszínt érinti csupán – miközben a stressz, amit tapasztalunk, jóval mélyebbről gyökerezik.
Mi is történik valójában?
A stressz nem egyszerűen egy ideges állapot. Nemcsak akkor van jelen, amikor remeg a gyomrunk egy határidő miatt, vagy amikor gyerekekkel a karunkban próbálunk e-mailezni. A stressz egy reakcióminta, amit évekkel ezelőtt tanultunk meg. Olyan, mint egy belső forgatókönyv, amit újra és újra lejátszunk – és gyakran már észre sem vesszük.
👉 Ha például gyerekkorodban sokszor azt érezted, hogy csak akkor vagy „elég jó”, ha teljesítesz, akkor felnőttként valószínűleg akkor érzed magad biztonságban, ha folyamatosan dolgozol, pörögsz, „hasznos” vagy. Csakhogy ez egy olyan körforgás, ahol a megpihenés bűntudatot, a leállás veszélyt jelent – így a tested sosem jut ki a stresszből.
Egy személyes példa: a reggeli rohanás
Emlékszem egy hétre, amikor megfogadtam önmagamnak: „mostantól reggelenként nyugalomban indítom a napjaimat, nem kapkodok, nem rohanok idegesen, mondván: semmire nincs időm.”
Az első nap tökéletes harmóniában indult. A msásodik is egész jól ment. A harmadik reggelen viszont… természetesen minden borult. A kutya kétszer is kiadta ez előző esti vacsoráját, kávézás közben felugrott egy email értesítést, hogy lejárt egy fontos egyetemi határidő, és mindehhez még hozzá jött egy teljesen félresikerült és elfuserált zelleres turmix és ahogy az órámra pillantottam, láttam: már 5 perce el kellett volna indulnom a munkába.
Én pedig álltam a konyhában, idegesebben, feszültebben, elkeseredetten, mint 1 héttel ezelőtt.
Miért borítottak ki ezek a látszólag semmi kis történések? Mi történt?
Az, hogy hiába volt szándékom a nyugalom, a reakcióm – amit évek óta gyakorlok – felülírta. Az idegrendszerem biztonságosabbnak érezte a kapkodást, mint az új mintát. Mert ismert volt. Mert gyakoroltam.
Miért nem elég egy-egy eszköz?
Sokan azt gondolják, hogy ha megtalálják a jó stresszkezelő technikát – meditáció, sport, mazzsász, stb. –, akkor minden megoldódik. Igen, ezek mind értékes eszközök lehetnek.
De csak akkor működnek hosszú távon, ha előtte megvizsgáljuk azt, hogy:
✿ milyen helyzetekben aktiválódik bennünk a stresszreakció?
✿ milyen gyerekkori vagy fiatalkori élmények állnak ezek hátterében?
✿ és mit jelent nekünk, egyéni szinten, a stressz?
Ha ezt nem tesszük meg, akkor bármilyen módszert választunk, az idegrendszerünk „lefújja a meccset” – és visszatér a régi rutinokhoz.
Mi lenne, ha másként néznél rá?
Mi lenne, ha nem a stresszt próbálnád eltüntetni, hanem először felismernéd?
Mi lenne, ha nem menekülnél előle, hanem kíváncsian rákérdeznél: „Miért pont most történt ez velem? Mit akar ez jelezni nekem?”
A stressztudatosság nem arról szól, hogy soha többé nem leszel stresszes. Arról, hogy
✔️ megtanulod érzékelni a feszültségedet,
✔️ felismered honann jön,
✔️ és elkezded új válaszokkal felülírni a régi mintákat.
Végy magadhoz egy Stressznaplót!
Fogj egy jegyzetfüzetet, és írd le a következőket naponta:
✏️ Mikor éreztem magam stresszesnek?
✏️ Mit éreztem a testemben?
✏️ Milyen gondolataim voltak?
✏️ Hogyan reagáltam?
✏️ Utólag visszanézve: ismétlődött ez már korábban?
Ez az első lépés. Semmit nem kell megoldani – csak figyelni.
Nem kell elemezgetni a válaszokat, nem kell még miérteket keresni hozzá!
A cél az, hogy felismerjük a jeleket és az eseményeket, a reakcióinkat akkor, az adott stress-pillanatban.
Összefoglalva tehát…
A változás nem akkor indul, amikor „elég erős vagy hozzá”, hanem amikor hajlandó vagy megállni, és belenézni a tükörbe.
A stressz nem ellenség. Inkább egy régi barát, aki csak rossz módon próbál szólni: valami nem stimmel.
A kérdés az: hajlandó vagy-e meghallani?
Ha tetszett a cikk, és úgy érzed, hogy van benned kíváncsiság a továbblépésre, tarts velem a következő részben, ahol megvizsgáljuk, hogyan ismerheted fel a saját „tünetegyütteseidet” – azaz a stressz lenyomatait a mindennapjaidban.
Kérdésed van vagy elindulnál a változás útján?
Keress bizalommal – várlak szeretettel egy stresszoldó beszélgetésre!
📅 Időpontfoglalás az alábbi menüpontban
📞 Telefon: +36 30 938 6211
📩 E-mail: info@magadontul.hu
📷https://www.pexels.com/
