Vannak én nekem a barátaim. Azok a NAGYBETŰSEK. Nem vagyunk sokan, nem alkotunk tömeget, sőt, még csak nem is vagyunk egyformák. Nem is élünk egy helyen. Sem egy országban. Nem egyforma a családi állapotunk sem. Meg a fizetésünk sem. Olyannyira különbözünk, hogy ember fia meg nem mondaná: ezek együvé tartoznak barátilag. Lehet picit szentimentális lettem e fronton, így a nőnapunk alkalmával, mégis érdemes megállni és körbe nézni: Melletted kik állnak?
Emlékszem, az én egyik legjobb barátom, úgy 5-7 éve még éjszakákat sírt át, összezuhanva egy fürdőszobában és folyton csak azt rebegte könnyek között, az élete mennyire nem ér semmit.
Emlékszem, az én egyik legjobb barátom, úgy 5-7 éve naponta merült el egyre inkább a magány égető tüzében, s hitte, hogy neki soha nem lesz lelkitársa, egyedül fogja leélni az életét.
Emlékszem, az én egyik legjobb barátom, úgy 5-7 éve még azon rágta magát nap mint nap, hogy vajon hová tarthat a házassága?
Emlékszem, az én egyik legjobb barátom, úgy 5-7 éve úgy élt benne egy kapcsolatban, hogy naponta ordítani tudott volna még a dühtől és elkeseredettségtől.
Most körbe nézek, és ugyan ezeket az embereket látom magam körül, bátorsággal, kitartással, elhivatottsággal a szemükben, és elszántságukat az életük eredményei igazolják vissza.
Az élettelen életet és a szülői zsarnokságot felváltotta az ambíció és a fejlődés kutatása.
A magány keserű szorítását felváltotta a tudatos kapcsolatteremtés, és a személyes igények, a vágyak pontos megfogalmazása.
Egy megingott házasságot erősített minden elemében az elköteleződés, a felelősség vállalása.
A romboló kapcsolat harcias, majd békés megszűntetése spirituális és mentális fejlődés alapköveit tette lehetővé.
Most így, X év után érzem csak igazán, hogy ezt a sok különböző sorsot, vágyat, álmot, és megküzdést nem csupán az egymás bátorítása és a sok zsebkendő tartott el a hátán ilyen sokáig.
Fejlődésünket és tovább lépéseinket az segítette, hogy mindannyian ugyanolyan küzdő szellemek vagyunk, törekszünk a jobbra, és nem nyugszunk bele a fájó, kínzó “jó ez így állapotba”. Keressük, lázasan kutatjuk, az életünket hogyan tudjuk jobbá, tartalmasabbá tenni és felkapjuk a fejünket, hogy ha sorsunk rossz irányba fordul.
Bátor barátok. Akik megmutatják, hogy a szenvedés és fájdalom, bár az élet velejárói, természetes és leküzdhető állapotok.
Hogy fontos-e, kivel veszed magad körül?
Nem fontos. Hanem nélkülözhetetlen!