Képzeld el, hogy reggel felébredsz, de még mielőtt a szemeidet kinyitnád lassú üzemmódban, az agyad már aznapi teendőiden futtatja a szkennelő programját. Mit kell elintézni, hol kell helytállni, kinek kell válaszolni, mit felejtettél el tegnap. A tested még maradna, de az agyad már úton van. Ismerős?
A stressz sokszor nem úgy érkezik, hogy bekopog, bemutatkozik, és leül veled beszélgetni, és ártatlanul csak annyit kérdez: „Szia, én vagyok a stressz, barátkozunk?” Inkább úgy robban be az életedbe lassú csendességében, mint egy háttérzaj, ami egyszer csak állandóvá válik. Egy idő után már észre sem veszed, hogy feszít valahol valami benned. Csak azt, hogy gyorsabban reagálsz, kevesebbet bírsz, hamarabb pattansz, és mintha a boldogság valahol egy másik dimenzióban várna rád reménytelenül. Majd később. Majd, ha nyugisabb lesz. Majd, ha végre ezt vagy azt elintéztem, megcsináltam.
Pedig a boldogság nem akkor kezdődik, amikor megszűnik minden nehézség. Hanem akkor, amikor elkezdesz rálátni arra, mi történik benned – és amikor megtalálod a saját megoldásaidat arra, hogyan legyél jól ebben a világban. Stressz mellett is.
Sokan azt hiszik, a boldogság egy hangulat. Pedig inkább egy belső talaj. Ha stabil, megtart akkor is, amikor fúj a szél. Ha instabil, akkor a legkisebb hullám is elsodor. A kérdés nem az, hogy lesz-e stressz az életedben. Hanem az, hogy hogyan viszonyulsz hozzá – és mit kezdesz vele.
A stressz nem ellenség. Inkább jel.
A stressznek rossz a PR-ja. Mintha csak rombolni tudna. Pedig a stressz eredetileg egy igen kis hasznos rendszerjelzés: azt mondja, „valami fontos történik”, „túl sok”, „nem biztonságos”, „nincs elég tér”, „nem erre vágyom”. A gond akkor van, amikor már nem jelzésként használod, hanem állandó lakótársként. Aki mindent kommentál. Minden döntésedbe beleszól. És még a pihenésedet is megfigyeli. És igen, a szemet se visz ki!
A krónikus stressz olyan, mint amikor folyamatosan bekapcsolva marad benned egy belső riasztó. Nem kell, hogy tényleg történjen valami. Elég, ha a tested már megtanulta: készenlétben kell lenni. A figyelmed beszűkül, a türelmed elfogy, a nyugalmad ritka vendég lesz. És idővel már nem azt kérdezed: „mi a jó nekem?”, hanem azt: „hogyan éljem túl?”
Hallottál már erről? Stressztudatosság.
Stressztudatosság – amikor végre észreveszed, mi történik
A stressztudatosság nem egy elegáns fogalom, ami jól mutat egy jegyzetfüzetben, vagy akár a névjegykártyámon… oh, Stressztudatosság Szakértő. Inkább egy belső mozdulat: megállsz egy pillanatra, és ránézel magadra. Nem ítélkezel, nem sietsz megjavítani mindent. Csak észreveszed.
- Ha feszült vagy.
- Ha kapkodsz.
- Ha a vállad a füleidet próbálja már meg csiklandozni.
- Ha az állkapcsod egész nap dolgozik és szüntelen igyekszik a legjobb szorítást alkalmazni.
- Ha már a harmadik kávé sem hozza vissza az erődet, nem hogy az életerődet!
A stressz gyakran nem a helyzet nagyságából jön, hanem abból, hogy mennyi ideig vagy benne egyedül. A stressztudatosság abban segít, hogy ne csak „menjen a dráma és thriller” a fejedben, hanem néha megállítsd a mozit, és megkérdezd magadtól: mi ez? Mit akar mondani? Mire hívja fel a figyelmem?
Mert ha egyszer felismered, hogy stresszben vagy, akkor már van egy kis rés a helyzet és a reakció között. És abban a résben lakik a választás. Abban a résben születik a megoldás.
A stressztudatosság nem azt jelenti, hogy nincs stressz. Azt jelenti, hogy te már ott vagy magad mellett, amikor megérkezik.
És hogy melyek a boldogság alapjai? Megtudhatod a következő bejegyzésből hamarosan.
Kérdésed van vagy elindulnál a változás útján?
Keress bizalommal – várlak szeretettel egy stresszoldó beszélgetésre!
📅 Időpontfoglalás az alábbi menüpontban
📞 Telefon: +36 30 938 6211
📩 E-mail: info@magadontul.hu
📷 pixabay.com
