A stressz felismerése önmagában is nagy lépés. De van egy következő, talán még nehezebb lépcsőfok: elismerni, hogy az, amit érzel – valódi. Hogy jogos. Hogy nem „kicsi probléma”, nem „hülyeség”, nem a „csak én vagyok túlérzékeny”.
Sokan ott akadnak el a változásban, hogy felismerik a feszültséget… majd gyorsan el is nyomják. Mert az élet megy tovább. Mert nincs idő kidőlni. Mert „másnak sokkal rosszabb”.
Az önmagunkkal való őszinteség nem luxus. Hanem alap.
Az elnyomott érzések nem tűnnek el – csak formát váltanak
Egy ügyfelem mesélte nemrég:
„Hetekig fájt a hátam, de csak húztam-halasztottam, hogy orvoshoz menjek. Közben belül is feszítettem: azt mondtam magamnak, nincs jogom panaszkodni, hiszen jó a munkám, szeret a párom. Aztán egy nap váratlanul sírva fakadtam egy Zoom-megbeszélés után – és ott jött ki minden, amit addig nem ismertem el magamnak.”
Az elfojtás nem old meg semmit. Legfeljebb késleltet. A test előbb-utóbb kimondja azt, amit a lélek elhallgat.
Nem kell nagy lépéseket megtenni azért, hogy akár már holnaptól picivel jobban érezd magad!
Mit jelent az elismerés?
Nem azt, hogy elfogadod a stresszt, mint „új normát”. És nem azt, hogy beletörődsz.
Hanem azt, hogy szembenézel vele, és azt mondod: „Igen, ez van most. Érzem, hogy fáj. Érzem, hogy feszít. És ez így van rendjén.”
Mert valóságot nem lehet gyógyítani tagadással – csak elfogadással.
Példa: Amikor a „rendben vagyok” már nem működik
Van egy női baráti köröm, ahol gyakran hangzik el ez a mondat: „Nem akarok panaszkodni, de…”
És ami utána jön, az nem panaszkodás. Hanem: fáradtság, túlvállalás, anyai önfeladás, szakmai kiégés.
A legtöbb ember nem akar gyengének látszani. A legtöbb ember sokáig bírja.
És pont ezért van szükség arra, hogy ne ítéld el magad, amikor végre meglátod, hogy baj van.
Feladat: az érzés napló
📓 Készíts egy heti naplót, amiben az alábbi kérdéseket követed minden este:
- Milyen érzések jelentek meg bennem ma?
- Melyik volt közülük nehéz vagy kellemetlen?
- Mi volt az első reakcióm erre az érzésre?
- Elfogadtam?
- Lefogtam?
- Kinevettem?
- Figyelmen kívül hagytam?
Cél: nem változtatni, csak észrevenni, hogyan viszonyulsz az érzéseidhez.
Miért nehéz elismerni?
Mert megtanultuk, hogy az „erős ember nem panaszkodik”. Mert félünk, hogy ha egyszer beismerjük, mennyire elfáradtunk, már sosem állunk fel.
De az igazság pont fordítva működik. Az elismerés elengedés, és nem összeomlás. Az elismerés tisztelet, és nem gyengeség. Az elismerés kapu – önmagadhoz.
Záró gondolat
A stressz nem csak akkor kér figyelmet, amikor hangos. Sokkal gyakrabban akkor, amikor csak halkan kopog.
Az elismerés azt jelenti: kinyitod az ajtót, és azt mondod – „Igen, látlak. Igen, értem.”
És ez elég. Most még csak ennyi. De ez a legtöbb, amit ma önmagadért tehetsz.
📌 A következő részben arról mesélek majd: hogyan tudod megosztani mindezt egy másik emberrel – biztonságosan, kapcsolódva, önmagadért. Mert a következő lépés: kommunikáció.
Kérdésed van vagy elindulnál a változás útján?
Keress bizalommal – várlak szeretettel egy stresszoldó beszélgetésre!
📅 Időpontfoglalás az alábbi menüpontban
📞 Telefon: +36 30 938 6211
📩 E-mail: info@magadontul.hu
📷www.istock.com/i>
