Minden, ami mögöttem van

Feldmár András ezt írja legújabb könyvében: 

“Az ember ingyen van. A maszkért fizetni kell.”

Ha egy picit elmélázik az ember hajnali fél hétkor az 1-es villamos még nem túl zsúfolt kocsijában, hanyagul (vagy inkább kómásan) a korlátnak támaszkodva, nagyon fura gondolatai támadnak, miközben igyekszik egy néhol vulgárisan megfogalmazott könyv sorait magába szívni. Amennyire a “maszk” engedi… “Minden, ami mögöttem van” bővebben

Milyen büszke lenne rám….

Mostanában megint rákattantam a pszichológiai témájú könyvekre, előadásokra, meg úgy általában mindenre, ami ezzel kapcsolatos. Úgy látszik, a termékeny üresség* időszakát ismét az aktív tanulás váltja fel. Ez csupa-csupa jó és kellemes aha-élményt nyújt nekem, ami persze újfent arra tologat, hogy majd megint vár rám egy elcsendesett időszak. Na, és akkor ezek a hetek azok, amikor a barátoknak órákon át csak mondom, csak mondom, csak mondom az újdonsült élményeket (meglehet, már unják is), és végül arra a következtetésre jutok, hogy akár egy számomra közelálló ember milyen büszke lenne rám, honnan hová jutottam. De miért is vágyom másvalaki felém táplált büszkeségére? “Milyen büszke lenne rám….” bővebben

Vissza a jövőnkbe

Az internetadó bevezetésének megsuhintása óta nem borzolta fel úgy a kedélyeket téma, mint a karanténból való visszatérés a normál irodai életbe. Igaz, akkor több ezren vonultak az utcára, hogy tiltakozzanak hangosan, most meg több ezren zárják magukra a lakásajtót, hogy tiltakozzanak némán. “Vissza a jövőnkbe” bővebben

Kilépek. Ennyi

Azon szerencsések közé tartozom, aki a jelenlegi helyzetet hasznosan, munka és állás mellett tudom megélni. Amikor elindultak a tömeges #maradjotthon felhívások, zárták sorra a boltokat, és irtó gyorsan beindultak a home office technológiai megoldásai, a közösségi médiában is csak azt olvastam mindenhol, hogy elindult a lelki megtisztulás, a spirituális felismerések ideje, életünket és lelkünket a béke és a csend fogja uralni… “Kilépek. Ennyi” bővebben