Legyél több, mint ami vagy
Feldmár András ezt írja legújabb könyvében:
“Az ember ingyen van. A maszkért fizetni kell.”
Ha egy picit elmélázik az ember hajnali fél hétkor az 1-es villamos még nem túl zsúfolt kocsijában, hanyagul (vagy inkább kómásan) a korlátnak támaszkodva, nagyon fura gondolatai támadnak, miközben igyekszik egy néhol vulgárisan megfogalmazott könyv sorait magába szívni. Amennyire a “maszk” engedi… “Minden, ami mögöttem van” bővebben
Azt ismeritek, amikor az Egó meg a Szolgáló Vezető közösen… no, hát én sem! Mert ezek ketten tuti ziher, hogy soha az életben közösen nem fognak semmit csinálni. És nem a Szolgáló Vezető a ludas.. “Az Egó és a Szolgáló Vezető” bővebben
Mostanában megint rákattantam a pszichológiai témájú könyvekre, előadásokra, meg úgy általában mindenre, ami ezzel kapcsolatos. Úgy látszik, a termékeny üresség* időszakát ismét az aktív tanulás váltja fel. Ez csupa-csupa jó és kellemes aha-élményt nyújt nekem, ami persze újfent arra tologat, hogy majd megint vár rám egy elcsendesett időszak. Na, és akkor ezek a hetek azok, amikor a barátoknak órákon át csak mondom, csak mondom, csak mondom az újdonsült élményeket (meglehet, már unják is), és végül arra a következtetésre jutok, hogy akár egy számomra közelálló ember milyen büszke lenne rám, honnan hová jutottam. De miért is vágyom másvalaki felém táplált büszkeségére? “Milyen büszke lenne rám….” bővebben
Azon szerencsések közé tartozom, aki a jelenlegi helyzetet hasznosan, munka és állás mellett tudom megélni. Amikor elindultak a tömeges #maradjotthon felhívások, zárták sorra a boltokat, és irtó gyorsan beindultak a home office technológiai megoldásai, a közösségi médiában is csak azt olvastam mindenhol, hogy elindult a lelki megtisztulás, a spirituális felismerések ideje, életünket és lelkünket a béke és a csend fogja uralni… “Kilépek. Ennyi” bővebben
Vannak én nekem a barátaim. Azok a NAGYBETŰSEK. Nem vagyunk sokan, nem alkotunk tömeget, sőt, még csak nem is vagyunk egyformák. Nem is élünk egy helyen. Sem egy országban. Nem egyforma a családi állapotunk sem. Meg a fizetésünk sem. Olyannyira különbözünk, hogy ember fia meg nem mondaná: ezek együvé tartoznak barátilag. Lehet picit szentimentális lettem e fronton, így a nőnapunk alkalmával, mégis érdemes megállni és körbe nézni: Melletted kik állnak? “Melletted kik állnak?” bővebben