Legyél több, mint ami vagy
Nos, vajon hányszor aggódunk a holnap miatt? Mennyi órát és éjszakát agyalunk azon, hogyan alakuljon másnap a munka, mit csináljunk, hogy határidőre minden kész legyen? Mennyi időt áldozunk a családi logisztika megtervezésére, a pénzügyi helyzetünk biztonságossá tételére? És mi végre is ez a nagy gondolkodási mániánk a jövőnk árnyékában, ha csak stressz érkezik vele együtt?
Amikor arra hívják fel a figyelmünket, hogy legyünk jelen a jelenben, azért tűnik olyan nehéznek, mert folyton vagy a múlt dolgain elmélkedünk, rágódunk, vagy a jövő bizonytalanságán és a mi van ha-kon agyalunk, miközben a stressz észrevétlenűl bekúszik a mindennapi gondolatainkba.
Hogy micsoda? Stresszbeteg? Hát már megint egy új szó… és különben is, mi az, hogy stresszbeteg egy nyaraláson? Hiszen, a nyaralás a pihenésről, a felhőtlen örömről, a könnyedségről szól, amikor feltöltődik a test és a lélek egyaránt. Vagy még sem?
Valahogy úgy képzelem el az ősasszonyságom idejét, vagyis, amikor még az üknagyanyám a tízezrediken a nyakán csüngő ki tudja hányadik porontyával járta az erdőket és mezőket, és miközben stressz uralkodik el bennem, vajon mi ugrik ki a legközelebbi bokorból, hogy a már törzsi tapasztalatok alapján a piros bogyót sárga szárral, a barázdás, nagylevelű bokor leveleit és a ropogós héjas magokat szedegettem fel a többi ősasszonnyal, amíg ősférjeink napokon át azt a hatalmas hím mamutot üldözték éjt nappallá téve. Aztán egy napon, megláttam egy tündöklő narancsszínű valamit, amit a madarak és gyíkok is jóízűen lakmároztak és ősi vágyat éreztem arra, hogy megkóstoljam….
Itthon már hetek óta zúdul ránk a rengeteg eső, és ember legyen a talpán, aki egy ilyen bolondos időben ne álmodozott volna egy picit napsütötte tengerpartól vagy pálmafák árnyékáról. Egyébként is nyakunkon a nyári szabadság, jó időszak ez elűzni az év minden problémáját, hess innen stressz!. Vagy nem?
