Nos, vajon hányszor aggódunk a holnap miatt? Mennyi órát és éjszakát agyalunk azon, hogyan alakuljon másnap a munka, mit csináljunk, hogy határidőre minden kész legyen? Mennyi időt áldozunk a családi logisztika megtervezésére, a pénzügyi helyzetünk biztonságossá tételére? És mi végre is ez a nagy gondolkodási mániánk a jövőnk árnyékában, ha csak stressz érkezik vele együtt?
Egyszerűen a bizonytalanság miatt folyton agyalunk
Mert szeretnénk biztonságban tudni magunkat és szeretnénk, ha kontrollálhatnák is a jövőnket. Amikor arról beszélnek nekünk, hogy a jövőnket mi teremtjük, akkor ezeknek az embereknek teljes mértékben igaza van.
De ha a jövőnket mi teremtjük, akkor hát nem természetesen, hogy a jövőnkön gondolkozunk éjt nappallá téve?
Bár logikusnak tűnhet, valójában a jövő teremtés nem csak a tervezésből áll, abból, hogy elképzeljük, milyen jövőt szeretnénk, milyen anyagi körülmények között élni, vagy milyen társsal megosztani az életünket. Tervek és célok nélkül bizonyára nem haladnánk semerre, és valahogy olyanokká válnánk, mint a Dunában egy farönk, ami csapódik ide-oda és sodródik az árral. Két dolgot érdemes lehet azonban megfontolni, ha fontos számunkra a nyugalom.
Jövő tervezés és jövő teremtés
Mielőtt a teremtésbe belefognánk, célszerű kialakítani magunkban azt a képet, hová szeretnénk eljutni mondjuk 5-10 év múlva. Valakinek ez a fajta tervezés azonnal a gyári folyamatokat vagy az éves értékelőket, esetleg egy sztenderd állásinterjút jelent, de gondoljunk csak bele, az életünket úgy éljük, hogy lesz ami lesz, majd holnap kiderül mi lesz velem, vagy vannak azért álmaink, vágyaink, hogy mit szeretnénk elérni?
Van, aki 18 évesen már tudja, hogy mire 30 lesz, addigra anya vagy apa szeretne lenni. És vannak 30 évesek, akik még mindig nem tudják, merre tartsanak. Egyik sem rossz vagy jó. Ez mindig attól függ, milyen élethelyzetben vagyunk.
Én például 18 évesen teljesen vakon indultam el a gimnázium után a nagybetűs életbe és az első két állásomat még az anyukám intézte. 22 évesen már konkrét céljaim voltak, hogy mit szeretnék.
Összességében, ha valamifelé haladunk, sokkal gyorsabban járunk kelünk a világunkban, mint a nem tudom mit akarok állapotában. De hangsúlyozom, a nem tudom még mit akarok állapota is teljesen normális… egy ideig. És itt érkezik meg a stressz, ha a jövő tervezéséről van szó.
A kitűzött célunk elérése várhatóan nem egyik napról a másikra történik meg és ez bizony stresszt is okozhat bennünk
Lehet, hogy a dolgok nem úgy jönnek össze, ahogy azt előre számítottuk. Lehet, hogy számos más, figyelembe nem vett akadályt gördítenek elénk, vagy egyszerűen csak a családi vagy pénzügyi helyzetünk nem enged minket tovább haladni.
Mit tehetünk hát, ha a céljaink egyre távolabb kerülnek tőlünk.
Egyrészt érdemes a céljainkat rendszeres időközönként felülvizsgálni. Lehet, hogy 20 évesen még arról álmodoztam, hogy igazgató leszek valahol, egy nagy cégnél, de elképzelhető, hogy az évek alatt egészen más munkapályát kedveltem meg, mint főnöknek lenni.
Ha görcsösen ragaszkodunk az általunk felállított célokhoz, és mereven nem vagyunk hajlandóak változtatni rajtuk, akkor elveszik a célunk energiája és az odáig vezető út már nem nyújt örömteli várakozást számunkra.
Ez a görcsös cél-ragaszkodás vezethet el tehát egyrészt a stresszünkig
Valójában gyakorta maga a cél meghatározása a hibás. A cél mögött ugyanis gyarkan nincs benne a saját vágyunk. Az inkább egy eszköz, egy tárgy vagy egy fajta vagyon meghatározása.
Azért nehéz a célt jól meghatározni és elérni, mert folyton résen kell lennünk az aktuális változási irányokra. Van, akinek maga a végső vágyott cél teljesen tiszta, de beleragad a hogyan-ban, ahogy azt elérni szeretné. És van, aki a hogyant változtatja folyton, így a cél is folyton átalakul.
Egyrészt kérdés az, az adott cél mennyire tápláló számomra, mennyire élvezem azt, vagy az odáig vezető utat. Másrészt megengedni magamnak, hogy változzon a célhoz vezető mód és út, úgy, hogy azzal valamilyen eredményem, hasznom legyen.
A jövőtervezés kapcsán tehát nagyon fontos az állandó önreflexió és annak az ismerete, hogy a kitűzött cél kapcsán a pillanatnyi stresszes helyzetek ellenére is hosszú távon élvezetét leljük a cél elérésben, vagy már inkább több bosszúságot okoz, mint örömet.
Aggódsz a jövőd miatt?
Nem látod, hogy merre indulj tovább?
Megmutatom neked a legfőbb állomásokat!
A jövő tervezésben még gyakorta elkövetjük azt a hibát, hogy nem alkotunk rész célokat, rész terveket. Amikor ugyanis túl nagy célt tűzünk ki magunk elé, akkor megugorhatatlannak is tűnik a dolog és bár lehet, hogy kezdetben óriási elszántsággal rugaszkodunk neki, az első 1-2 akadály után hamar fel is adjuk a célunkat.
Ha a célunk az, hogy egy 100 nm-es házban éljünk, de jelenleg nettó 200.000 forintos fizetésünk van, megtakarítással nem rendelkezünk, hitel felvenni pedig őrültség lenne, nem az a megoldás, hogy akkor keserűségünkben lemondunk a házról.
Érdemes szépen felépíteni egy terv-vázlatot, hogyan juthatunk el odáig. És azért csak vázlatot, mert a rugalmasság a hogyan-ban nagyon fontos.
A többlépéses célmegvalósítás alkalmazható az élet minden más területére.
Fogyásra, sportra, tudás megszerzésére, állás megszerzésére, bármire. A lényege az, hogy apró lépésekkel és kis résztervekkel haladjunk előre, már csak azért is, mert ezeken könnyebb változtatni és korrigálni, ha baj van.
A jövőt ma teremtjük. Nem holnap vagy azután vagy majd a következő hónaptól, hanem attól a perctől kezdve, amit már ma megtehetünk. Te felteszed-e magadnak nap mint nap azt a kérdést, hogy ma mit teremthetek meg a jövőmért? A legnagyobb sikerek nem egy óriási lépésből reprodukálják magukat, hanem sok kisebb lépés sorozatából alakulnak ki.
Lehet, hogy most csak azt tudod megtenni, hogy elolvasol egy érdekes menedzselésről szóló könyvet például. Mondjuk 1 hét alatt kiolvastad és találtál benne pont olyan érdekes és hasznos technikákat, amelyeket a munkádban felhasználhatsz. Aztán kiderül, hogy a munkádban kipróbált technikák beváltak és felfigyelnek rád a vezetők, mert sikereket értél el. Aztán a sikerek miatt bónuszban részesülsz, vagy új állást kapsz a cégen belül, vagy netán fizetés emelést.
Hát nem megérte elolvasni azt a könyvet?
Óriási lépés volt talán? Nem. Nagy dolgot kellett érte megtenni? Nem.
Mégis hasznossá vált? Igen. És hogy mennyire igaz ez, azt mi sem bizonyítja, minthogy annak idején velem pontosan ugyanez történt meg.
Annak idején a kezembe akadt Daniel H. Pink: Motiváció 3.0 című könyve. Annyi szuper gondolatot találtam magamnak akkor benne, hogy elkezdtem lelkesen alkalmazni a kis 10 fős csapatomra. Ennek hatására egyre több eredményt értünk el.
A jövő teremtés nem pusztán a csinálásból áll
Van, hogy néha pont egy kiadós alvás, egy nagy séta, beszélgetés a barátokkal szolgál leginkább, hogy haladj előre és tudd teremteni a jövődet. Én például egy elég eredményorientált ember vagyok, többek között ezért is voltam sikeres a nagyvállalati szektorban.
Vállalkozóként ugyanezt a munkamenetet vártam el magamtól. Tisztában voltam vele, hogy a vállalkozásom jelentős része alkotásból áll, ezt is szerettem volna csinálni már évek óta, de a napi teendők, hogy mindig valamit kell csinálnom, teljesen elvitték a fókuszt a vágyott célomról.
Aztán egy nap azt vettem észre, hogy nem lelem örömömet a napi munkában és bezárva éreztem magam a feladatok tengerében. Gyorsan eszembe is jutott, milyen könnyedén és észrevétlenül súlyosbodott ez rám a munkavállalói létem alatt, ezért gyorsan ránéztem a céljaimra és rájöttem, hogy a vállalkozásom számára az jelentené a legnagyobb teremtést, ha pihennék pár napot.
A jövővel kapcsolatosan a bizonytalanság és a kontrollvesztés lehetősége nyújtja a stessz jelentős részét. Szerintem a jövővel kapcsolatosan ezek a legnehezebben megfoghatóak, vagy kezelhetőek, mert mindkettő a biztonságunk, boldogságunk megteremtésével kapcsolatos és nehezen adjuk ki idézőjelben a kezünkből az irányítást.
Az életünk alakulása a mi felelősségünk
Mi segíthet azonban bennünket? Elsőként most sem tudok ennél jobbat ajánlani, mint az önreflexiót.
Nézzük meg azt, hogyan reagálunk a helyzetekre, milyen érzések keletkeznek bennünk, ha lehet, értsük meg az okait és dolgozzunk ki egy tervet a megoldásra.
Vegyük figyelembe azt, hogy a jövő gyakorlatilag kéz a kézben jár a bizonytalansággal. Kérdezzünk csak meg egy brókert, mennyire tudja magabiztosan állítani a pénzpiacokról azt, hogy a vagy b lehetőség fog bekövetkezni?
Nem tudunk mindent irányítani és szabályozni, bármennyire is szeretnénk, ám ha ebben az illúzióban tartjuk magunkat, akkor mindig stressz fog keletkezni bennünk, mert a dolgok nem pontosan úgy alakultak, ahogy azt elképzeltük először.
Adjunk teret és energiát más lehetőségeknek is, legyünk nyitottak
Ez például azt is jelentheti, hogy például felmondunk, mert vállalkozók szeretnénk lenni, de ne zárjuk el magunktól teljesen annak a lehetőségét, hogy bizonyos feltételek teljesülése mellett ne térnénk egyszer vissza a munkavállalói létbe.
És ez nem azt jelenti, hogy ne legyünk elkötelezettek a vállalkozásunk, az új életformánk felé. Csupán annyit jelent, hogy ne vessük el végérvényesen.
Válasszuk azt, hogy az új életünk megvalósulása érdekében mindent megteszünk ma, de ne tartsuk rossznak azt sem, ha a régi életünk új köntösben köszöntene be ismét az életünkbe. Amint elzárunk magunk elől csatornákat is, akkor falakat emelünk magunk köré és ez ezek a falak nem csak a kijutást akadályozzák meg, de a felénk irányuló lehetőségeket és energiákat is.
📷https://unsplash.com/
