Hosszú heteken át üres járaton forgott az írásvágyam. A kifogások fénysebességgel öntötték el az agyamat, hogy miért nem tudok “tollat ragadni.” A kifogás gyár annyira magas teljesítményfokon üzemelt, hogy tökéletes Miért nem tudok-kat tudtam napról napra termelni. A lelkiismeretem néhány nap múlva már kongatta a vészharangot, és billegette a fejét: ejh, ez így nem lesz jó! Írnod kell! A rég halogatott dolgaidat megtenned kell! A régi kapcsolataidat ápolnod kell! A munkádat becsületesen végezned kell! A körülötted lévők kéréseit teljesítened kell! Autót mosnod… virágot ültetned… nagy takarítanod… könyvet olvasnod… tanulnod… kell, kell, kell! Miközben kezeim a Kell bilincsében összekulcsolva semmiért nem nyúltak.
Egyre feszültebbek a nappalok. Egyre feszültebbek az éjszakák. Már sajog a testem, mintha a sok Kell állandó bizsergésben tartana, és folyton viszketésre kényszerítené a bőrömet. Az ujjaim sem engedelmeskednek, reggelente bénán és mozdulatlanul nyújtózkodnak a telefonom után. Semmit nem érzek velük, egyesével kell őket bemozgatom és életet lehelnem beléjük.
Nincs egy perc pihenőidő sem.
Az elmém összes fogaskereke napi 24 órán át üzemel, katt-katt, forgás. Katt-katt, forgás. Mennyi mindent kell még megtennem! Már otthon is to do listát írok, hogy el ne felejtsek mosogatni.
A végén ébresztőt kell beállítanom, hogy lélegezzek.
Hazaérve dacolok a kötelezettségekkel. Csak azért sem pipálom ki a teendők listám elemeit. Ledőlök a kanapéra, TV bekapcs, sorozat elindul. De jó is a pihenés. A semmittevés.
Lefekvéshez készülődöm és érzem: megint elszúrtam az időmet feleslegesen. Annyi mindent kell pedig megcsinálnom. Bűntudat kísér az álmaimban, aludni sem hagy.
Reggel zsibbadó ujjakkal nyúlok a telefonhoz….
Mi a könnyebb? A 24 órából 36-t csinálni, vagy a Kell listát lerövidíteni. A Kell bilincsében elmélkedem.
Aztán egy virágboltban megvilágosodom. Hetek óta Kell virágot vásárolnom és hetek óta nem jutok el odáig. Hogy miért kell? Nem tudom. Van elég. De azért mégis csak kell. De miért kell? Tétovázom a szebbnél szebb színekben pompázó virágpalánták előtt, ám valahogy mégsem érzem a vásárlási-szerelmet.
Hirtelen megkönnyebbülök. Hiszen ez az! Nem kell virágot vennem! Nem kell tanulnom, és nem kell olvasnom! Nem kell a to do listámat pipálgatni és nem kell megfelelni, mert ahogy anyukám mondta mindig: Csak a Nap kel meg a tészta.
A Kell bilincsében egyre szabadabb vagyok. Felszabadítom magam és hirtelen egyre több dolgot megteszek a Halogatom polcról egyesével leszedegetve őket.
A Kell szorongást idéz elő bennem. A Szeretném örömet okoz és energiát ad. Azt tenni, amire vágyom, hatékonyabb, mint azt tenni, amit elvárnak tőlem.
Borítókép forrása: http://www.fabuloussavers.com/new_wallpaper/freedom_freecomputerdesktopwallpaper_1920.shtml
