Legyél több, mint ami vagy
A belső zen és a vásárlási pánik találkozása. Lehetne ez is a mese címe, de nem, ez az élő valóság show. Azóta is magamon, magunkon röhögök, és azt ismétlem, ennél komikusabb már nem lehet a spiritualitásom szombat reggelente. “A zen meg a bevásárlókocsi” bővebben
Vannak én nekem a barátaim. Azok a NAGYBETŰSEK. Nem vagyunk sokan, nem alkotunk tömeget, sőt, még csak nem is vagyunk egyformák. Nem is élünk egy helyen. Sem egy országban. Nem egyforma a családi állapotunk sem. Meg a fizetésünk sem. Olyannyira különbözünk, hogy ember fia meg nem mondaná: ezek együvé tartoznak barátilag. Lehet picit szentimentális lettem e fronton, így a nőnapunk alkalmával, mégis érdemes megállni és körbe nézni: Melletted kik állnak? “Melletted kik állnak?” bővebben
A minap találkoztam valakivel, aki egy több hónapja adott tanácsomat megköszönte. Mikor rákérdeztem, mire is gondol pontosan, azt felelte: ” Az egyik problémámra csak annyit mondtál, engedd el. És én utána belegondoltam, hogy igen, miért is szorongatok valamit, amire nincs hatásom? Elengedtem. És utána nagyon jól alakultak a dolgok!”
Mi tagadás, majd kicsattantam a büszkeségtől! De vajon minden esetben ilyen jól reagál a fogadó fél az Engedd el! jótanácsra? “Mikor enged el?” bővebben
Ugye, hányszor tették már fel azt a kérdést nekünk, hogy “na, neked meg mi bajod van”? Legtöbbször zsebből rávágjuk, hogy semmi. Semmi bajom nincsen. De most mit is mondjunk? Hogy utálom a főnökömet, mert szeretné, ha dolgoznék? Nem bírom elviselni a reggeli villamosozást, mert mindenki a lábamon keresztül képes és hajlandó csak közlekedni? Nekem? Bajom? Ugyan, semmi, csak a világ is ellenem van! “Nekem meg mi bajom?” bővebben
A minap egy 2×3 sávos forgalmas úton haladtam a szokásos nyugdíjas tempómban, hallgattam kedvenc online rádiómat, és tőlem szokatlan módon a belső sávban törtem előre. Aztán egyszer csak olyat láttam, hogy nem hittem el, hogy láttam.
Egy teljesen meztelen nő kóválygott az út kellős közepén. “Meztelen nő az úton” bővebben