Dicsértessék… avagy a visszajelzés éhség

Feedback, transzparencia,  nyitottság,  asszertív kommunikáció, őszinteség,  közvetlen beszélgetések,  folyamatos visszajelzés…. és még sorolhatnám mennyi ilyen és hasonló jótanácsot kapunk minduntalan innen, meg onnan, sőt,  bőkezűen osztogatom én magam is ez érdemleges bölcsességeket.  És akkor mit teszünk? Egy napon azon kapjunk magunkat, hogy már annak is örülünk, mikor az előttünk haladó autós visszavillog, hogy megköszönhesse,  amiért magam elé engedtem, én meg elégedetten vigyorgok: igen! Ez az!  Jó vagyok!

“Dicsértessék… avagy a visszajelzés éhség” bővebben

Mozdulatlanul

chill out

Ki miben hisz. A hitet nem lehet elvitatni, ellopni. Én példának okáért abban hiszek, hogy mindennek megvan a maga oka, helye és ideje. Igaz, néha égeti a lelket, vagy szenvedteti a testet. Hogy ezt most Sorsnak, Égi útmutatásnak, Isten kifürkészhetetlen útjának, vagy az Univerzum erejének hívjuk, mindegy is. A folytonos mozgás jelen van bennünk, körülöttünk. És bizonyára annak is oka van, ha kénytelen vagy mozdulatlanul szemlélni a magad világát. Szó szerint. “Mozdulatlanul” bővebben

A Kell bilincsében

kell

Hosszú heteken át üres járaton forgott az írásvágyam. A kifogások fénysebességgel öntötték el az agyamat, hogy miért nem tudok “tollat ragadni.” A kifogás gyár annyira magas teljesítményfokon üzemelt, hogy tökéletes Miért nem tudok-kat tudtam napról napra termelni. A lelkiismeretem néhány nap múlva már kongatta a vészharangot, és billegette a fejét: ejh, ez így nem lesz jó! Írnod kell! A rég halogatott dolgaidat megtenned kell! A régi  kapcsolataidat ápolnod kell! A munkádat becsületesen végezned kell! A körülötted lévők kéréseit teljesítened kell! Autót mosnod… virágot ültetned… nagy takarítanod… könyvet olvasnod… tanulnod… kell, kell, kell! Miközben kezeim a Kell bilincsében összekulcsolva semmiért nem nyúltak. 

“A Kell bilincsében” bővebben

Hová tűnik el az energia?

energia

Folyton azt hallani mindenhol, hogy a stresszes és szürke hétköznapok elől egy kiadós szabadság felé lehet menekülni. Mi bőszen megtervezzük a nyári két hetes szuperintenzív nyaralást, családdal, barátokkal, rokonokkal, utazással, rohanással, egy kis tengerparti leégéssel, az egyik gyerek ide-a másik gyerek oda akar menni döntéshelyzetekkel. A szabadság utolsó napja előtt szomorkásan hazautazunk, és még három adagnyi mosással elbúcsúztatjuk az évi rendes “feltöltődés” idejét. Az első hétfői reggelen azon tűnődünk magunkba roskadva: hová tűnik el az energia? “Hová tűnik el az energia?” bővebben