Legyél több, mint ami vagy
A minap egy 2×3 sávos forgalmas úton haladtam a szokásos nyugdíjas tempómban, hallgattam kedvenc online rádiómat, és tőlem szokatlan módon a belső sávban törtem előre. Aztán egyszer csak olyat láttam, hogy nem hittem el, hogy láttam.
Egy teljesen meztelen nő kóválygott az út kellős közepén. “Meztelen nő az úton” bővebben
Ismerős ez a jelenet a Némó nyomában című animációs egész estés filmből? Pizsi és Szenilla találkoznak és igyekeznek egymás segítségére lenni, ám van egy bökkenő: – Minden kiesik azonnal. Családi ökörség… ööö… vagy örökség, nem is tudom. Hm. Hol is tartottam? Segíthetek? – vallja be őszintén Szenilla Pizsinek, mi a bökkenő vele. Néhány héttel ezelőtt az egyik legjobb barátom azt kérdezte tőlem: Szerinted nekem van, valami bajom, hogy mindent elfelejtek, és nem figyelem, amit mondanak nekem? Hová lesz hát a figyelem? “Figyelem, hogy … mit is?” bővebben
Feedback, transzparencia, nyitottság, asszertív kommunikáció, őszinteség, közvetlen beszélgetések, folyamatos visszajelzés…. és még sorolhatnám mennyi ilyen és hasonló jótanácsot kapunk minduntalan innen, meg onnan, sőt, bőkezűen osztogatom én magam is ez érdemleges bölcsességeket. És akkor mit teszünk? Egy napon azon kapjunk magunkat, hogy már annak is örülünk, mikor az előttünk haladó autós visszavillog, hogy megköszönhesse, amiért magam elé engedtem, én meg elégedetten vigyorgok: igen! Ez az! Jó vagyok!
Ha éppen darabokra hullik az életünk, vajon mit teszünk?
Sírunk, elengedjük magunkat?
Hibáztatunk mindenkit? Hiszen a Világ csakis ellenünk lehet?
Vagy felrázzuk magunkat a Csipkerózsika álmunkból és megnézzük, mi is van igazából magunkon túl? “Teszek-veszek, színészkedek” bővebben
Deák-Nagy Petra írása
Elég érdekesen érzem magam, mert napok óta azt érzem, hogy le kellene írnom azt, amit érzek, amit átélek benn a munkahelyen. Megéri olyan véresen komolyan dolgozni? Teremtek értéket minden nap benn a munkahelyemen? Van eredménye annak, amit csinálok? “Te miért csinálod?” bővebben
