Milyen büszke lenne rám….

Mostanában megint rákattantam a pszichológiai témájú könyvekre, előadásokra, meg úgy általában mindenre, ami ezzel kapcsolatos. Úgy látszik, a termékeny üresség* időszakát ismét az aktív tanulás váltja fel. Ez csupa-csupa jó és kellemes aha-élményt nyújt nekem, ami persze újfent arra tologat, hogy majd megint vár rám egy elcsendesett időszak. Na, és akkor ezek a hetek azok, amikor a barátoknak órákon át csak mondom, csak mondom, csak mondom az újdonsült élményeket (meglehet, már unják is), és végül arra a következtetésre jutok, hogy akár egy számomra közelálló ember milyen büszke lenne rám, honnan hová jutottam. De miért is vágyom másvalaki felém táplált büszkeségére? “Milyen büszke lenne rám….” bővebben

Melletted kik állnak?

Vannak én nekem a barátaim. Azok a NAGYBETŰSEK. Nem vagyunk sokan, nem alkotunk tömeget, sőt, még csak nem is vagyunk egyformák. Nem is élünk egy helyen. Sem egy országban. Nem egyforma a családi állapotunk sem. Meg a fizetésünk sem. Olyannyira különbözünk, hogy ember fia meg nem mondaná: ezek együvé tartoznak barátilag. Lehet picit szentimentális lettem e fronton, így a nőnapunk alkalmával, mégis érdemes megállni és körbe nézni: Melletted kik állnak? “Melletted kik állnak?” bővebben

Meztelen nő az úton

fence

A minap egy 2×3 sávos forgalmas úton haladtam a szokásos nyugdíjas tempómban, hallgattam kedvenc online rádiómat, és tőlem szokatlan módon a belső sávban törtem előre. Aztán egyszer csak olyat láttam, hogy nem hittem el, hogy láttam. 

Egy teljesen meztelen nő kóválygott az út kellős közepén. “Meztelen nő az úton” bővebben