Legyél több, mint ami vagy
Az internetadó bevezetésének megsuhintása óta nem borzolta fel úgy a kedélyeket téma, mint a karanténból való visszatérés a normál irodai életbe. Igaz, akkor több ezren vonultak az utcára, hogy tiltakozzanak hangosan, most meg több ezren zárják magukra a lakásajtót, hogy tiltakozzanak némán. “Vissza a jövőnkbe” bővebben
Deák-Nagy Petra írása
Elég érdekesen érzem magam, mert napok óta azt érzem, hogy le kellene írnom azt, amit érzek, amit átélek benn a munkahelyen. Megéri olyan véresen komolyan dolgozni? Teremtek értéket minden nap benn a munkahelyemen? Van eredménye annak, amit csinálok? “Te miért csinálod?” bővebben
Hosszú heteken át üres járaton forgott az írásvágyam. A kifogások fénysebességgel öntötték el az agyamat, hogy miért nem tudok “tollat ragadni.” A kifogás gyár annyira magas teljesítményfokon üzemelt, hogy tökéletes Miért nem tudok-kat tudtam napról napra termelni. A lelkiismeretem néhány nap múlva már kongatta a vészharangot, és billegette a fejét: ejh, ez így nem lesz jó! Írnod kell! A rég halogatott dolgaidat megtenned kell! A régi kapcsolataidat ápolnod kell! A munkádat becsületesen végezned kell! A körülötted lévők kéréseit teljesítened kell! Autót mosnod… virágot ültetned… nagy takarítanod… könyvet olvasnod… tanulnod… kell, kell, kell! Miközben kezeim a Kell bilincsében összekulcsolva semmiért nem nyúltak.
Folyton azt hallani mindenhol, hogy a stresszes és szürke hétköznapok elől egy kiadós szabadság felé lehet menekülni. Mi bőszen megtervezzük a nyári két hetes szuperintenzív nyaralást, családdal, barátokkal, rokonokkal, utazással, rohanással, egy kis tengerparti leégéssel, az egyik gyerek ide-a másik gyerek oda akar menni döntéshelyzetekkel. A szabadság utolsó napja előtt szomorkásan hazautazunk, és még három adagnyi mosással elbúcsúztatjuk az évi rendes “feltöltődés” idejét. Az első hétfői reggelen azon tűnődünk magunkba roskadva: hová tűnik el az energia? “Hová tűnik el az energia?” bővebben
Az óra csörgése helyett mobilod rázza ki fejedből álmodat. Oldalra tekintve életed szerelme elnyomó zsarnokként szorítja arcához a kispárnáját. Várod, hogy kedvesen rád mosolyogjon, oly’ csodás lenne, mint egy romantikus filmben. Egy halk dünnyögésig tartott az idilli pillanat. “Lapozz egyet Életed könyvében” bővebben
