Célok nélkül nehéz

A minap olvastam egy szuper cikket a karizmatikus emberekről. Naná, hogy tetszett, ittam minden szavát… én ne akarnék karizmatikus lenni? De nem is az írás most a fontos, hanem annak egy részlete, ami napokon át adott mindenféle jelzést nekem. Én hiszek benne, hogy véletlenek nincsenek, minden okkal történik meg velünk. Célok. Ez az egyik főbb jellemzője egy sikeres embernek. Mindig van célja. Mindig van hosszútávú, máshogy nevezve, életcélja.

A furcsa az, hogy nem holmi elcsépelt vezetői tréningen tanult, unalmas célkitűzéséről van szó, hanem olyan magasztos tervről, ami formál és vezet. Ami meghatároz.

Célok, amelyek jellemet adnak.

Egy szokásos állásinterjún odaszegezik a kérdést, hol látom magam 5 év múlva.

Egy szülőkkel birkózó fiatal folyvást hallgatja a bölcs felmenőktől, mi a célod,  édes fiam? Hová akarsz (így) jutni?

Sok évnek kell eltelnie azonban, hogy megértsük,  valójában mire kíváncsi a kérdező ilyenkor?

Tévedés ne essék!  Elmélkedésemben nem vagyok ellenzője a rövid távú céloknak. Sőt! Kifejezetten fontosnak tartom, hogy legyenek olyan célok az életünkben,  amelyek rövid távon boldogsággal töltenek el bennünket.

Legyen ez egy vágyott tárgy, egy élmény,  egy cselekvés. Bármi, amire áhítozunk.

A kis célok szükségszerűek. Sikerélményt nyújtanak, motiválttá tesznek, állandó pozitív visszacsatolást biztosítanak. Megtanítanak arra, hogy egy kisebb bukás még nem a világvége, és kitartást fejlesztenek bennünk.

De mire jók a nagyobb célok?

Az idő haladtával a sok kisebb sikerélmény rezignálttá tehetik az embert. Eljön az a pillanat, amikor feltesszük magunknak a kérdést: miért élek,  mi célból?

Erre pontos válasz nincsen persze, hiszen a cél az, amelyet mi magunk teszünk az élet értelmévé.

Visszakanyarodva az íráshoz, amely azt részletezi, hogy a sikeres, és karizmatikus embernek mindig van egy olyan felsőbb célja, ami hajtja, akár egy életen át, elgondolkoztatott.

Megkerestem az életemben először is, melyek a jelenlegi rövidtávú céljaim.

Ezt nem volt nehéz megállapítani, elsősorban munka területén böktem rá a képzeletbeli céltérképemre.

Azt talán már egy kicsivel nehezebb volt, hogy azt is megmondjam saját magamnak, ezért a célért nekem mit kell tennem.

Mennyire jellemző, hogy azonnal kifogásokat gyártottam,  miért is ütközik számos akadályba vágyott célom elérése.

Gyakorlott vagyok már, így hamar megmosolyogtam a kifogás üzemmód automatikus bekapcsolódását.

Aztán végig gondoltam, mikor voltam igazán sikeres, és ezekben az időszakokban volt-e valamilyen magasztos célom?

És láss csodát,  szinte kivétel nélkül mindig volt egy aktuális felsőbb célom.

Aztán hagytam ezt a gondolatsort,  eltelt egy egész nap,  tettem amit a hétköznapokba teszek.

Másnap egy négyszemközti beszélgetés részese voltam. A beszélgető partnerem a munkahelyi feladatok és akadályok témaköröket taglalva, egyszer csak mesélni kezdett arról, hogy azt érzi,  kellene az életében egy olyan cél, ami valójában mozgatja őt,  mint embert.

Lelkesen belevetettem magam a témába, úgy éreztem, meglehetősen otthonosan mozgok benne.

Persze, hiszen napok óta ez foglalkoztatott, csak nekem fel sem tűnt.

Másnap reggel komótosan haladtam a reggeli dugóban, hallgattam a kedvenc online rádiómat. Gondolkoztam a munkámon. Jól teszem, hogy ezt teszem? Ez a munka kielégít minden szempontból? Hirtelen bevillant egy érzés: tudom, mit akarok elérni! Tudom, mi a mögöttes célom. Az, ami olyan emberré formál újra, amilyenné válni szeretnék!

Jól az éreztem magam a bőrömben, hiszen tudtam, merre van az utam.

Aztán leparkoltam az iroda előtt,  és összefutottam a legjobb barátommal.  Megörültünk egymásnak, és ahogy az “szokás“, meséljük a történeteinket.

És mire terelődik a szó? Mi lesz a főbb témakörünk?

Igen. A célok.

Ezen a ponton már éreztem, ebben az égiek keze benne van.

Célok nélkül nehéz helytállnunk.

Azért,  mert nélkülük csak fúj magával az élet, és sosem tudjuk, merre érünk földet.

Azért,  mert így hagyjuk, hogy mindent más és mások határozzanak meg helyettünk.

Azért,  mert így koránt sem biztos, hogy a saját életünket éljük.

Én a saját életemet kívánom élni.

És te, kiét szeretnéd?

Borítókép forrása: https://hdwallsource.com/


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.