A könyv, amit nem tudtam letenni. Minden egyes szava úgy szívódott fel bennem, mint éhező testben a táplálék. Egyszerre volt polgárpukkasztó és Istent kritizáló, humoros és szerethető, cinikus és igazságosztó. Anthony de Mello nagy sikerű könyve kötelező olvasmány lehetne minden éhező léleknek.
Amikor a könyvet digitális formában kezembe vettem, úgy gondoltam, no, jön egy szerzetes, leírja hogyan találjuk meg Istent önmagunkban, s a vallás által miképpen találunk békét a szívünkben.
Anthony de Mello azonban nem elsősorban jezsuita szerzetes volt, hanem korunk egyik legnagyobb pszichoterapeutája is. Történetei által felismerjük saját életünk viszontagságait, felmerülnek bennünk kérdések, és segítségével megtaláljuk a válaszokat is.
Cinikus és bántó stílusa miatt számos kritika érte életében, az Ébredj tudatára című könyve pedig egyenesen szembeneveti a mélyen vallásos emberek túlhittségét, vallási vakságát.
Arra ösztönöz, hogy lássunk, ne csak nézzünk. Hogy érezzünk, ne csak imádkozzunk.
“Bármikor bárki iránt pozitív érzéseid vannak, illúzióban élsz.
Bármikor bárki iránt negatív érzéseid vannak, illúzióban élsz. Van benned valami határozottan hibás. Nem látod a valóságot.”
Szemrebbenés nélkül az olvasó arcába vágja, hogy minden, ami eddig volt, amit eddig gondolt, hazugság. Önáltatás. “Azt akarod, hogy megtapsoljanak, hogy vonzó légy, hogy az összes kis majom fusson utánad. Elvesztegeted az életedet. Ébredj fel! “
Az Ébredj tudatára című könyv tartalma erősen munkálkodik annak érdekében, hogy végleg a földre kerülj. De nem önpusztítás céljából. Abból az okból kényszerít Anthony de Mello a semmibe, hogy útmutatásai alapján, felismerések egész sora érkezzen meg a lélekbe. Tiszta szívvel talpra állni.
Felelősséget tesz a vállunkra. Életünket senki nem irányíthatja, csak mi magunk. De ehhez először le kell vetkőzni hitünket, elvárásainkat, illúzióinkat.
Elfogadni, hogy egyedül vagyunk a világban önmagunkkal, és senki nem okolható döntéseinkért, felismerni, milyen hitványan viselkedünk önmagunkkal szemben; nehéz és kemény munka.
Anthony de Mello mégis azt írja, rombold le előbb mostani önmagad, hogy megtaláld az igazi önmagad.
“De ahhoz, hogy elérhesd a szeretet földjét, át kell
küzdened magad az elhalás gyötrelmein, minthogy az emberek iránti szeretet a teljes egyedüllétet jelenti, azt, hogy nincs többé szükséged az emberekre. “
Aki felszínesen végig olvassa sorait, úgy vélheti, de Mello egyenesen ember-gyűlöletre ösztönzi az olvasót.
Aki a szavak mögé lát, megismeri a pusztítás helyes mivoltját az építés magasztos célja érdekében.
A nehéz mondanivalót de Mello szokatlan humora teszi mégis könnyeddé és emészthetővé. A hétköznapi megközelítése által képessé válunk a bennünk élő, mélyen gyökerező hamis tévképzeteket felismerni. Őt olvasva számtalan alkalommal felkiált az ember: Tényleg, pontosan így gondolom! Gondoltam. Eddig.
Aki igazi felismerésekre vágyik, annak ajánlom ezt a könyvet.
Egy emberként kezdeni, és más emberként végezni.
