Ez a Szeresd önmagad mindig olyan … olyan egyszerű, olyan könnyen kivitelezhető, olyan égi igazság, aminek a létét ha megízleljük, az Univerzumot is magunkban érezzük.
Vagy mégsem? “Szeresd magad… aha” bővebben
Ez a Szeresd önmagad mindig olyan … olyan egyszerű, olyan könnyen kivitelezhető, olyan égi igazság, aminek a létét ha megízleljük, az Univerzumot is magunkban érezzük.
Vagy mégsem? “Szeresd magad… aha” bővebben
Mostanában megint rákattantam a pszichológiai témájú könyvekre, előadásokra, meg úgy általában mindenre, ami ezzel kapcsolatos. Úgy látszik, a termékeny üresség* időszakát ismét az aktív tanulás váltja fel. Ez csupa-csupa jó és kellemes aha-élményt nyújt nekem, ami persze újfent arra tologat, hogy majd megint vár rám egy elcsendesett időszak. Na, és akkor ezek a hetek azok, amikor a barátoknak órákon át csak mondom, csak mondom, csak mondom az újdonsült élményeket (meglehet, már unják is), és végül arra a következtetésre jutok, hogy akár egy számomra közelálló ember milyen büszke lenne rám, honnan hová jutottam. De miért is vágyom másvalaki felém táplált büszkeségére? “Milyen büszke lenne rám….” bővebben
Az internetadó bevezetésének megsuhintása óta nem borzolta fel úgy a kedélyeket téma, mint a karanténból való visszatérés a normál irodai életbe. Igaz, akkor több ezren vonultak az utcára, hogy tiltakozzanak hangosan, most meg több ezren zárják magukra a lakásajtót, hogy tiltakozzanak némán. “Vissza a jövőnkbe” bővebben
Vannak én nekem a barátaim. Azok a NAGYBETŰSEK. Nem vagyunk sokan, nem alkotunk tömeget, sőt, még csak nem is vagyunk egyformák. Nem is élünk egy helyen. Sem egy országban. Nem egyforma a családi állapotunk sem. Meg a fizetésünk sem. Olyannyira különbözünk, hogy ember fia meg nem mondaná: ezek együvé tartoznak barátilag. Lehet picit szentimentális lettem e fronton, így a nőnapunk alkalmával, mégis érdemes megállni és körbe nézni: Melletted kik állnak? “Melletted kik állnak?” bővebben
Ugye, hányszor tették már fel azt a kérdést nekünk, hogy “na, neked meg mi bajod van”? Legtöbbször zsebből rávágjuk, hogy semmi. Semmi bajom nincsen. De most mit is mondjunk? Hogy utálom a főnökömet, mert szeretné, ha dolgoznék? Nem bírom elviselni a reggeli villamosozást, mert mindenki a lábamon keresztül képes és hajlandó csak közlekedni? Nekem? Bajom? Ugyan, semmi, csak a világ is ellenem van! “Nekem meg mi bajom?” bővebben