Ismerős ez a jelenet a Némó nyomában című animációs egész estés filmből? Pizsi és Szenilla találkoznak és igyekeznek egymás segítségére lenni, ám van egy bökkenő: – Minden kiesik azonnal. Családi ökörség… ööö… vagy örökség, nem is tudom. Hm. Hol is tartottam? Segíthetek? – vallja be őszintén Szenilla Pizsinek, mi a bökkenő vele. Néhány héttel ezelőtt az egyik legjobb barátom azt kérdezte tőlem: Szerinted nekem van, valami bajom, hogy mindent elfelejtek, és nem figyelem, amit mondanak nekem? Hová lesz hát a figyelem? “Figyelem, hogy … mit is?” bővebben
Dicsértessék… avagy a visszajelzés éhség
Feedback, transzparencia, nyitottság, asszertív kommunikáció, őszinteség, közvetlen beszélgetések, folyamatos visszajelzés…. és még sorolhatnám mennyi ilyen és hasonló jótanácsot kapunk minduntalan innen, meg onnan, sőt, bőkezűen osztogatom én magam is ez érdemleges bölcsességeket. És akkor mit teszünk? Egy napon azon kapjunk magunkat, hogy már annak is örülünk, mikor az előttünk haladó autós visszavillog, hogy megköszönhesse, amiért magam elé engedtem, én meg elégedetten vigyorgok: igen! Ez az! Jó vagyok!
Teszek-veszek, színészkedek
Ha éppen darabokra hullik az életünk, vajon mit teszünk?
Sírunk, elengedjük magunkat?
Hibáztatunk mindenkit? Hiszen a Világ csakis ellenünk lehet?
Vagy felrázzuk magunkat a Csipkerózsika álmunkból és megnézzük, mi is van igazából magunkon túl? “Teszek-veszek, színészkedek” bővebben
Mozdulatlanul
Ki miben hisz. A hitet nem lehet elvitatni, ellopni. Én példának okáért abban hiszek, hogy mindennek megvan a maga oka, helye és ideje. Igaz, néha égeti a lelket, vagy szenvedteti a testet. Hogy ezt most Sorsnak, Égi útmutatásnak, Isten kifürkészhetetlen útjának, vagy az Univerzum erejének hívjuk, mindegy is. A folytonos mozgás jelen van bennünk, körülöttünk. És bizonyára annak is oka van, ha kénytelen vagy mozdulatlanul szemlélni a magad világát. Szó szerint. “Mozdulatlanul” bővebben
A Kell bilincsében
Hosszú heteken át üres járaton forgott az írásvágyam. A kifogások fénysebességgel öntötték el az agyamat, hogy miért nem tudok “tollat ragadni.” A kifogás gyár annyira magas teljesítményfokon üzemelt, hogy tökéletes Miért nem tudok-kat tudtam napról napra termelni. A lelkiismeretem néhány nap múlva már kongatta a vészharangot, és billegette a fejét: ejh, ez így nem lesz jó! Írnod kell! A rég halogatott dolgaidat megtenned kell! A régi kapcsolataidat ápolnod kell! A munkádat becsületesen végezned kell! A körülötted lévők kéréseit teljesítened kell! Autót mosnod… virágot ültetned… nagy takarítanod… könyvet olvasnod… tanulnod… kell, kell, kell! Miközben kezeim a Kell bilincsében összekulcsolva semmiért nem nyúltak.

