Legyél több, mint ami vagy
A belső zen és a vásárlási pánik találkozása. Lehetne ez is a mese címe, de nem, ez az élő valóság show. Azóta is magamon, magunkon röhögök, és azt ismétlem, ennél komikusabb már nem lehet a spiritualitásom szombat reggelente. “A zen meg a bevásárlókocsi” bővebben
Ugye, hányszor tették már fel azt a kérdést nekünk, hogy “na, neked meg mi bajod van”? Legtöbbször zsebből rávágjuk, hogy semmi. Semmi bajom nincsen. De most mit is mondjunk? Hogy utálom a főnökömet, mert szeretné, ha dolgoznék? Nem bírom elviselni a reggeli villamosozást, mert mindenki a lábamon keresztül képes és hajlandó csak közlekedni? Nekem? Bajom? Ugyan, semmi, csak a világ is ellenem van! “Nekem meg mi bajom?” bővebben
Ismerős ez a jelenet a Némó nyomában című animációs egész estés filmből? Pizsi és Szenilla találkoznak és igyekeznek egymás segítségére lenni, ám van egy bökkenő: – Minden kiesik azonnal. Családi ökörség… ööö… vagy örökség, nem is tudom. Hm. Hol is tartottam? Segíthetek? – vallja be őszintén Szenilla Pizsinek, mi a bökkenő vele. Néhány héttel ezelőtt az egyik legjobb barátom azt kérdezte tőlem: Szerinted nekem van, valami bajom, hogy mindent elfelejtek, és nem figyelem, amit mondanak nekem? Hová lesz hát a figyelem? “Figyelem, hogy … mit is?” bővebben
Ki miben hisz. A hitet nem lehet elvitatni, ellopni. Én példának okáért abban hiszek, hogy mindennek megvan a maga oka, helye és ideje. Igaz, néha égeti a lelket, vagy szenvedteti a testet. Hogy ezt most Sorsnak, Égi útmutatásnak, Isten kifürkészhetetlen útjának, vagy az Univerzum erejének hívjuk, mindegy is. A folytonos mozgás jelen van bennünk, körülöttünk. És bizonyára annak is oka van, ha kénytelen vagy mozdulatlanul szemlélni a magad világát. Szó szerint. “Mozdulatlanul” bővebben
Hosszú heteken át üres járaton forgott az írásvágyam. A kifogások fénysebességgel öntötték el az agyamat, hogy miért nem tudok “tollat ragadni.” A kifogás gyár annyira magas teljesítményfokon üzemelt, hogy tökéletes Miért nem tudok-kat tudtam napról napra termelni. A lelkiismeretem néhány nap múlva már kongatta a vészharangot, és billegette a fejét: ejh, ez így nem lesz jó! Írnod kell! A rég halogatott dolgaidat megtenned kell! A régi kapcsolataidat ápolnod kell! A munkádat becsületesen végezned kell! A körülötted lévők kéréseit teljesítened kell! Autót mosnod… virágot ültetned… nagy takarítanod… könyvet olvasnod… tanulnod… kell, kell, kell! Miközben kezeim a Kell bilincsében összekulcsolva semmiért nem nyúltak.
