Hová tűnik el az energia?

energia

Folyton azt hallani mindenhol, hogy a stresszes és szürke hétköznapok elől egy kiadós szabadság felé lehet menekülni. Mi bőszen megtervezzük a nyári két hetes szuperintenzív nyaralást, családdal, barátokkal, rokonokkal, utazással, rohanással, egy kis tengerparti leégéssel, az egyik gyerek ide-a másik gyerek oda akar menni döntéshelyzetekkel. A szabadság utolsó napja előtt szomorkásan hazautazunk, és még három adagnyi mosással elbúcsúztatjuk az évi rendes “feltöltődés” idejét. Az első hétfői reggelen azon tűnődünk magunkba roskadva: hová tűnik el az energia? “Hová tűnik el az energia?” bővebben

Milyen a szabadság íze?

szabadság

A szabadság íze vitathatatlanul először édes. Szinte már alig bírja kivárni az ember, mikor kóstolhat bele, főleg, ha közeleg a kitűzött nap eljövetele. Azt mondanám, kezdetben olyan, mint a pattogós cukorka, olyan izgatottak vagyunk a szabadság első napjaiban. Bizsereg a nyelvünkön. A végén azonban meglehetősen kesernyés utóízt kapunk, és végül úgy zárjuk a szabadságot: milyen kár, hogy csak ennyi volt az édes élet! “Milyen a szabadság íze?” bővebben

Ne add tovább a haragod

Mondtam már, hogy imádom a reggeli forgatagban a villamoson zajló élet apró örömeit? Az ember mindig tanul valamit, megfigyel, felébred – nem csak fizikálisan. Nagyon sok információt add arról, hogy szociálisan és pszichikusan hogyan működünk. Ma például élőben végignézhettem, ahogy Az Utasban gerjedő harag miként transzformálódott tovább. Adok kapok? “Ne add tovább a haragod” bővebben