Már csak néhány nap van hátra a meghitt ünnepig, biztosan, te is látod, hogyan szorgoskodunk mindannyian a boltokban, az utakon, hogy megvalósítsuk idén is a tökéletes karácsonyi hangulatot. Ha nem zen mester módjára viseled az utolsó pillanatok zűrzavarát, akkor ez a blogposzt neked fog szólni.
Ismerős a pillanat, mikor ránézel a kollégád monitorára és az év végi jelentés készítése helyett a csomagküldő szolgálat csomagkövető oldalát kutatja?
És amikor a nagyszülők végül mégis csak azt a játékot veszik meg a gyereknek, amit a keresztszülők is, pedig már sokadjára elmondtátok, hogy ne tegyék?
Frusztrálva érzed magad, mert már most látod, hogy az egész karácsonyt úgy fogod lefutni, mint a szomszéd verseny agara egy coursing rajtnál?
Voltál már úgy szenteste, hogy az asztal pakolásánál már aludni és sírni tudtál volna egyszerre és egymás után és felválta egyaránt?
Pontosan tudod előre, hogy a karácsonyi forgatókönyv idén sem fog változni és végig kell majd nézned, ahogy néhány családtagod a stressz miatt 1-2 üveg borral a kezében fog kellemetlen hangulatot varázsolni az ünnepi asztal felett?
Szerencsés vagyok, mert egész életem során egyetlen egy karácsonyt éltem meg borzalmasan, de sokak számára az év végi ünnepek csak stresszt és feszültséget hoznak.
Vajon elég lesz az étel, mindenkinek tetszeni fog az ajándéka, sikerül mindent beszerezni a boltok zárása előtt, a karácsonyfát képesek leszünk kellő méretűre faragni, a szüleink idén megkímélnek a kellemetlen szemrehányásaiktól?
Van, hogy az ember jobban kifárad ezekben a napokban, mint egy szűkös határidős feladat csúszásának ledolgozásában.
Aztán persze még idén megfogadjuk, hogy jövőre máshogy fogjuk csinálni, de mire 12 hónap múlva újra ott leszünk, addigra már túl késő az előre gondolkodós megoldások megvalósításához.
Addig is, nézzük meg, tehetünk-e bármit még annak érdekében, hogy ez a néhány nap nyugiban teljen el
Az első és legfontosabb, hogy tudd: nem a 6 fogásos ebédtől vagy a 10-12 doboznyi ajándéktől lesz tökéletes a karácsony. Sőt! Meglehet, a futár 24-e előtt el sem jut hozzád. Igen, tudom, úgy lett volna ideális, ha a karácsonyfa alá lehet tenni mindenki új pulcsiját. De most idegeskedni ezen kár is lenne.
Sokszor észre sem vesszük, hogy valójában a magunk elé állított szigorú és a mások által állított felesleges elvárásoknak akarunk megfelelni. Ha úgy érzed, hogy éppen szétfeszíti a fejed a sok tennivaló, ülj le néhány percre.
Tudom, most felszisszensz, hogy éppen erre nincsen idő, de bízz bennem: az az 5 perc, amit arra szánsz, hogy a feladataidat sorba rendezd, busás hasznot fog hozni számodra.
Szedd össze a teendőket és tedd fel magadnak ezeket a kérdésket.
– Egészen biztos, hogy erre és erre szükségünk lesz az ünnepek alatt?
– Egészen biztos, hogy ezt nekem kell elintéznem? Kinek szólhatok, hogy segítsen be a teendőkbe?
– Mi történik akkor, ha a listából bizonyos dolgok nem fognak megvalósulni?
Emlékszem, én néhány éve, sőt, nem is olyan régen… jó, tavaly…szóval, egy nagyon aranyos és nagyon olcsó égősort hajtottam nagyjából 2 hétig. A létező összes boltba elmentem, mert vettem egyet, de kitaláltam, hogy jó lenne minden ablakra, igen, de annyi nem volt már készleten, ezért időt és benzint és türelmet nem spórolva jártam a boltokat… nagyjából még 24-e délelőtt is.
Mindezt azért, hogy idén már ne is tegyem fel és mindezt azért, hogy egyébként naponta nagyjából 2 órát égtek. Sajnos nem tettem fel magamnak a kérdést: Egészen biztosan szükségem van erre?
Jöjjön, aminek jönnie kell
Ha már évek óta ugyanaz a forgatókönyv, például egy veszekedő rokon, egy kötekedő nagynéni, egy mindig elégedetlen nagymama… akkor jobb ha felkészülsz: biztosan nem fognak megváltozni pikkpakk pár nap alatt.
Viszont útban a család felé, végig gondolhatod, ki milyen kérdéseket és mondatokat fog majd neked szegezni és van időd frappáns és udvarias válaszokat gyártani.
Egy ügyfelem folyton attól szorongott, hogy ahányszor leülnek az ünnepi ebédhez, a második kanál levesnél már kibukott a nagyiból a “Na, és mikor mész már férjhez, aranyom?ˇ. Az évek alatt folyton zavarodottan mormolt valami válaszfélét a rokonságnak, amíg egyszer csak úgy nem döntött, hogy megtalálja a megfelelő választ és ezzel elkerüli a veszekedések egész sorát. A válasz a következő volt: “Hát nagyi, Jézuska idén sem hozott vőlegényt nekem.”
Mindig van választásod
Gyakran halljuk azt, hogy mindig van választásunk. Persze, ez elméletben valóban így van, a gond nem a választás szabadságának szűkösségével van, hanem a választásunk utáni következményekkel. Igazából, ezektől félünk, mindamellett, hogy vajon mit fognak gondolni rólunk az emberek, a rokonok, a szüleink, ha…
Bizony van olyan, hogy a család csak papírforma szerint az, de sem szeretetnek, sem tőrödésnek nyoma nincsen. Egy ilyen környezetben “meghitt” karácsonyozni több mint kínzás.
Én soha nem ítéltem el azokat az embereket, akik szabadulva a családi nyomástól (néhány esetben magától a terrortól) külön töltötték a karácsonyi ünnepet.
Ha magunkra erőszakoljuk azok társaságát, akik egyébként ártanak nekünk, azzal magunknak is ártunk. A szeretet ünnepén szeressük magunkat ahhoz eléggé, hogy nem tesszük ki a nyugalmunkat, békénket mások kénye-kedvének.
Ha nem akarsz egy mérgező családi ebéden részt venni, akkor jogodban áll nem-et mondani. Sőt, ha megkérdezik távolléted okát, őszintén el is tudod mondani. Ha erős és magabiztos vagy abban, hogy milyen belső értékrendek mentén éled az életedet, akkor mások sértődött viselkedése nem fog befolyásolni abban, hogy azt tedd, amivel mentális (és néha testi) épségedet is óvod.
A mesterhármas
Összegezve tehát, ha éppen érzed, hogy pattanásig feszültek az idegeid, vedd elő a mesterhármast és tedd meg a szükséges lépéseket:
> elengedni
> megengedni
> változtatni
