Illúzió vagy valóság?

Csikszentmihályi Mihály egy könyvében úgy fogalmazott, az Illúzió és a Valóság között a gének, a kultúránk és az Én világai határozzák meg az ősi embert. Ha bármelyikre is túlzottan hallgatunk, könnyen egy színes, de a valóságtól teljesen elrugaszkodott illúzióban éljük az életünket.

“A genetikusan beépült parancsok, a kulturális szabályok és a fékezhetetlen vágyak természetesnek tűnnek, de át kell látni rajtuk, hogy igazán felszabadítsuk Énünket.”**

Ha munkahelyi vagy párkapcsolati színpadra helyezem ezt a mondanivalót, gyorsan feltűnik, hogy a fenti elméletet milyen könnyű tetten érni.

A hős szerelmesek néhány rózsaszínű felhő kipukkasztását követően vajon mennyi elfuserált kezdeményezés után jutnak el arra a szintre, hogy igazából nem is ezt a csajt / pasit akarták maguknak, mert ők annyira…. nem illenek össze. 

Az ösztönök, amelyek 3000 évvel ezelőtt mindenféle gondolkodás nélkül hasznunkra váltak, ma már tömérdek kellemetlen helyzetet produkálnak (oh, az a bizonyos hűtlenség például…).

Nélkülözhetetlen kulturális „szabályaink” segítenek minket az élet rengetegében eligazodni. Ugyanakkor, el is veszik az egyéntől a személyes gondolkodás alapjait. Könnyűszerrel engedik, hogy az egyén elhiggye: felelőssége bizony valami külső hatalom vállán nyugszik. 

Ha a család azt mondja, hogy 30 évesen egy nőnek férjnél kell lennie, akkor 30 előtt 4 évvel már lázas keresés veszi kezdetét, és pont 30-ra fest magának az ijedt asszony egy fehér lovas daliát.

Mire néhány év eltelik boldog házasságban, a MI álomvilágából az ÉN egyre többször előtérbe kerül. Felszínre kúszik a sértődés, a megbántódás, az elhanyagoltság, és a csalódottság. És megemelkedik a válási statisztika.

A munkában ugyanúgy az állatias, agresszív viselkedés volt az, amely még a régmúlt korában sikert, pozíciót hozott. Törtető fehér galléros urak taposták egymást, vagy rideg nők lettek könyörtelen vetélytársak. 

Amikor elérte egy sikeres vezető a vágyott irodát, céges telefont, céges laptopot, céges autót, egybeolvadt az énképe a külső körülményekkel.  A vállalatok jelen változásai azonban arcul csapják és egyszerűen elveszíti önmagát az új világban.  

A teendő csak annyi, hogy eldöntse mindenki saját magának, milyen világban kíván élni.

Az Illúzió világában, ahol a tudattalan ősi ösztönök, a szűk kultúra nyomása, és az ÉN egója irányítja az életet? Vagy a Valóság sokkal vonzóbb, ahol az Életet a tudatos döntések, a tiszta vágyak, és egy egészséges önbecsülés vezeti?

Borítókép forrása: www.wallpapercave.com

**Csikszentmihályi Mihály: A fejlődés útjai, Libri Kiadó, Budapest, 2007


 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.