Miért furcsa a stresszről beszélni a jelenben? Mert alapvetően a stresszt a jelenben éljük meg, de ha jobban belegondolunk, a stressz egy része a múltban bekövetkezett események, vagy a jövőben várható események és azok elkerülése miatt keletkeztek bennünk.
A stressz valójában engem leginkább abból a szempontból érdekel, hogy azt milyen múltban keletkezett sebek vagy milyen jövőbe vetett hit és gondolkodásmód alakítja, okozza.
A stressz a jelenben él
Amikor a jelen és a stressz kapcsolatáról beszélek, akkor legtöbben a stressz kezelésére gondolnak. A stressz valóban egyrészt annak a kezelését és csökkentését jelenti. De jelenti számomra a jelenben való tudatosságot is.
Azt a tudatosságot, amikor jelen tudok lenni, látom önmagamat kívülről, látom a működésemet, a reakcióimat és nem csak hogy látom, hanem önreflexió útján gyorsan tudom is azt értelmezni. Ez a tudatosság segít a jelenben a stressz csökkentésében vagy megszűntetésében.
Mert mi is a stressz?
Valamely inger által kiváltott mentális és testi válaszunk a stresszorra, arra, ami okozta bennünk a feldúltságot.
Miért fontos tehát, hogy stressz szempontjából a jelenben jelen legyünk?
A múltbéli dolgaink erősen befolyásolják a jövőbeli életünket. A jelenben, ahogy mondani szoktam: nyakon csípjük a stresszt. Elsőként is, érdemes tudatosítani magunkban, hogy itt a stressz. És most nem csak a szembetűnő stressz reakciókra gondolok, mint például a heves szívdobogás vagy a légszomj.
Azokra az idézőjelben apróságokra is, idézőjel bezárva, mint például az alvászavar. Az ezerfelé járó gondolataink. A türelmetlenségünk. A nyugtalanságunk. Hogy folyton izzadunk, vagy állandóan túlórázunk. Ezek a kis semmiségnek tűnő tünetek összességében már komoly haderőt tudnak képviseln a stressz színterén.
A tudatosítás által azonban megtudunk állni egy pillanatra fejben, rá tudunk nézni az érzelmi és testi reakcióinkra, és képesek leszünk arra, hogy kiutat találjunk a stresszből. A jelenben a legfontosabb feladatunk tehát az önreflexió és annak gyakorlása.
Te is érzed, hogy dolgok, események, emberek folyton ugyanazt a feszült állapotot hozzák ki belőled?
Szeretnél belőle kitörni és szabadon élni?
A stressz elismerésével már elköteleződünk magunk felé és felelősséget vállalunk önmagunkért, ami azért felkavaró és egyben csodálatos is, mert a nehézségek ellenére valami jobb, valami szebb fejlődhet bennünk és általunk. A jelen az a pillanat, amikor megálljt parancsolhatunk a múltbeli sebeink okozta stresszünk jelenbeli megtestesülésének és arra való aggodalmunknak, hogy nem tudjuk, mit hozhat a jövő számunkra.
A jelen azért is lehet fontos a stressz szempontjából, mert a fókuszunk önmagunk felé irányul és ezzel a befelé fordulással lehetséges kilépni a stressz okozta nézőpontjainkból és ítéleteinkből.
A jelenben tudunk például beszélni másoknak a stresszről. Ki tudjuk beszélni magunkból, segítséget tudunk kérni vagy tápláló és hasznos tanácsokat kaphatunk. A jelenben tudunk gyakorolni is, hogyan érvényesüljünk, hogyan fogalmazzuk meg a problémáinkat, hogyan legyenek sikeres beszélgetéseink másokkal.
A befelé figyelés által sokkal jobban rálátunk az érzéseinkre, tudunk időt biztosítani azok felismerésére, hiszen azokat a múltban nem tettük meg, a jövő meg még nem érkezett el. Összefüggéseket találhatunk az érzéseink, a múltbeli tapasztalataink és a jelen időben zajló reakcióink között. Felismeréseket szerezhetünk a működésünkről, rengeteg miért-re megkaphatjuk a választ.
A jelenben állnak rendelkezésre az eszközök is
Bármilyen eszközről is legyen szó, időmenedzsment, légzésgyakorlatok vagy meditáció, most van lehetőségünk élni ezek használatával, hiszen a múltban ezt nem tettük meg, a jövő pedig még nem történt meg.
A régóta elhúzódó stressz jelen tüneteit a múltból hoztuk, így érdemes akként is tekinteni rá. Vagyis, nem jelentőségtelivé és jelenlegivé tenni, hiszen maga a stresszünk forrása már a régben keletkezett, most csupán a tüneteit szenvedjük.
Éppen ezért, ha azt gondoljuk tévesen, hogy a krónikus stresszt elegendő a jelennel gyógyítani, akkor valójában csak a tüneteket kezeljük, csökkentjük, nem magát a stresszt okozó faktorokat.
Fontos, hogy a ma elérhető eszközöket használjuk, de biztos lehetsz benne, hogy az altatókkal és a jógával nem fog megoldódni a stresszt kiváltó félelem, megfelelési kényszer, vagy bármely más dolog, ami miatt ma vagy stresszes.
A tudatos jelenlét így egyben azt is jelenti, hogy mind a tüneteket, mint a kiváltó okokat ismerem, kezelem. Például, ha nem bírok aludni éjszakánként, ihatok nyugtató teát, miközben megvizsgálom az életemet, a nyugtalanságra adó okokat. Folyton a munkán jár az eszem? Időhiányban szenvedek és sosem érek a feladataim végére? Vagy túl nagy a nyomás rajtam mások felől? Stb.
Miért is jó mégis, hogy a felszíni tüneteket kezeljük?
Azért, mert egyrészt sikereket érhetünk el velük, és az apróbb sikerek egy nyugalmi állapotot tudnak kialakítani. Ezek a nyugalmi, vagy inkább nyugodt mentális állapotok pedig abban segítenek bennünket, hogy tisztábban tudjunk gondolkozni. Amikor már kevésbé szorongat bennünket egy érzés, egy frusztráció, akkor kognitív módon is szélesebb gondolatsíkon tudunk mozogni.
Vannak bizonyos elengedés technikák. Én is gyakorta használom a coachingban. A közhiedelemmel ellentétben ezek nem megoldják az adott problémát, hanem feloldják azokat az érzelmi gátakat, amelyek miatt nem vagyunk képesek máshogy is tekinteni a problémánkra, mint azok valójában.
Az elengedést megelőzően még egy zárt, ítéletektől hemzsegő gondolatvilág létezik csak, amelyben annyi kizárás és tagadás van, hogy azzal nem lehet elindulni a megoldások és a felismerések irányában. Egy elengedést követőn például sokkal könnyebb meglátni a saját felelősségünket is a stresszhelyzetben, anélkül, hogy elítélnénk magunkat emiatt.
Miért is szeretem még a stressz szempontjából a jelent?
Fel tudunk készülni a jelenben a jövőre
Az önreflexió segítségével sokkal közelebb kerülünk önmagunk megismeréséhez, tudni fogjuk, általában mire mit reagálunk és, tudni fogjuk azt is a jövőre nézve, hogy mire hogyan szeretnénk reagálni.
Amióta megízleltem az önreflexió és a gyakorlás ízét, azóta imádom a jelent. Azért, mert itt és most van itt a lehetőség, hogy gyakoroljam a kommunikációmat, az érzéseim megfogalmazását és kifejezését, az aktív hallgatást.
Ha a múltban nem tettem meg és a jövőre nézve mindig azt mondom, hogy majd… akkor kizárólag a jelen pillanat lesz az, ahol megtehetem, hogy ránézek a működésemre és asszertíven viselkedek. Akkor is, ha elsőre sutának és bénának tűnik, de hát tudjuk, hogy gyakorlat teszi a mestert.
📷https://unsplash.com/
