Mivel közel 20 éven át nagyvállalati környezetben dolgoztam, így vezetőként elkerülhetetlen volt számomra, hogy pályakezdőkkel, fiatal munkavállalókkal dolgozhassak együtt. Munkahelyi környezetben mindig éles ellentétek és vélemények alakulnak ki a témát illetően: jó pályakezdő munkatársat felvenni vagy sem? Oké, és mi a helyzet a pályakezdő oldalánm, vajon mit él át a pályakezdés során? Mi lehet az a pályakezdő-stressz?
Én magam is majdnem 13 éven át oktattam és képeztem ki 100 és 100 munkavállalót bizonyos szakmai témákban és rendszeresen részt vettem a felvételi folyamatokban is.
Hogy ennek vagy megnyerő személyiségemnek köszönhető-e, azt nem tudom, de valahogy mindig úgy alakult, hogy ezek a fiatal munkatársak bizalommal fordultak hozzám a munkával kapcsolatos elakadásaikkal célkitűzéseikkel.
Rengeteg olyan ügyfelem van a mai napig, akik vagy a felsőoktatásból kikerülve első munkájukat végzik vagy a pályakezdés elején tartanak, és talán már az első munkahelyváltásunkon túl is estek.
Szeretem a fiatalabb munkatársak lendületét, lelkesedését, valljuk be őszintén, szellemi befogadóképességük is klasszisokkal magasabb fokon ég, mint azoknak, akik már 30 éve a pályán vannak, tisztelet a kivételnek, természetesen.
Még a tanulási fázisban élnek, így számukra nem újdonság új ismereteket elsajátítani
Tudatosak és tudatosan is készülnek is a munkára, az életre, azt gondolom, sokkal tudatosabban, mint például az én korosztályom, amikor az volt a sztenderd elképzelés, hogy szakközépiskola után legyen egy biztos állásunk, ha lehet nyugdíjig.
Ma már azonban jól látható, hogy egy diploma, egy papír nem elegendő
A munkahelyek folyamatos változásokkal kell, hogy szembenézzenek és ez a HR területén is égetően fontos. A mai pályakezdő fiataloknak nem jelent problémát a digitális világ, otthonosan mozognak benne, mint anno szüleink a TSZ köreiben.
Az egyetemi képzések is átalakultak az évek során, ma már nem elegendő hallgatni a professzort, hanem egy interaktív, közösséget erősítő és építő, energikus és rugalmas felsőoktatás fogadja a tanulókat.
Az egyetemi évek alatt megszokott reziliancia, a hit, amelyen ezek a fiatalok kiemelkedőek, az eltökéltség és célorientáltság igazán jól jön a ma munkáltatójának.
Sokan és sok helyen írnak a generációs munkahelyi problémákról, az ebből adódó munkavállalók közötti súrlódásokról, ezért én nem is nagyon mennék bele ebbe a témába.
Én inkább arról beszélnék, főleg, ha te is pályakezdés elejént tartasz vagy, esetleg munkáltató, aki pályakezdőket alkalmaz, hogy milyen gyakori helyzetek fordulhatnak elő, amelyek elakadást jelenthetnek.
A leginkább tapasztalt érzés, amellyel érkeznek hozzám a fiatalok, a csalódottság.
– Mégsem olyan vidám a hangulat az irodában.
– Mégsem tudnak olyan mértékben érvényesülni, melyhez hozzászoktak.
– Nem tudják a hangjukat hallatni, pedig nagyon sokszor szuper jó ötleteik és meglátásaik vannak.
– Úgy érzik, főleg nagyobb cégeknél, hogy a hierarchia, amitől annyira borzonganak, elnyomja őket.
– Arról nem is beszélve, hogy fizetési igényük terén úgy érzik, többet is kaphatnának havonta a számlájukra.
Megszámolni sem tudom, hányszor hallottam azt vezetőktől, “örüljenek, hogy van munkájuk”.
Egyetem után az első munkahelyen eltöltött 2-3 évet követően megjelenik a stressz vagy a burn-out első jele.
Most akkor ki örül és minek?
Érdemes felidézni azt, hogy ezeknek a fiataloknak a szülei még mindig aktív munkaerők és egy olyan világban és eszmények között nőttek fel, ahol a Valósítsd meg önmagad! A bármit elérhetsz, csak akarnod kell! A tanulj sokat, mert úgy leszel értékes! szlogenek között nőttek fel és képezték magukat, s ezzel a következő generáció is mintegy magába szívta az önállóság, a magasabb önértékelés eszményeit.
Amikor eljön hozzám egy pályakezdés útjára lépő fiatal, egyszerre düh és értetlenség vegyül a csalódottságukkal, mert nem értik, hogy a folyton vibráló meglátásuk és gondolkodásmódjuk, a magas energiaszintjük miért nem kell a cégeknek.
Sokszor szomorúan néztem végig azt, ha egy ilyen fiatal és lendületes munkatársat végül teljesen bedarál például egy multi és válik ugyanolyan jó munkásemberré, mint aki 25 éve a pályán mozog.
Egy pályakezdő coaching folyamatban, apróbb, de lényeges különbségek vannak, amelyeket csak náluk tapasztalok.
Sokkal inkább szeretnek érzelmekkel dolgozni, mint az idősebb generáció tagjai.
Céltudatosak. Nem okoz nekik akadályt, hogy elmondják, hogyan érzik magukat, mi okozza számukra a csalódottságot, frusztráltságot.
Keresik a stresszkezelő eszközöket a munkájukban.
Óriási vágy él bennünk, hogy ezen változtatni szeretnének, és nem félnek segítséget kérni, akár egy coachtól vagy családtagtól, esetleg régi tanártól.
Igen, felmerülhet bennünk az a kérdés is, hogy ha ennyire szuperül látják a helyzetüket, miért kell nekik segítség? Történetesen azért, mert az ő problémájuk ugyanúgy bezárja a gondolkozásukat, mint bárki mást a saját problémája és szükséges egy olyan külső segítő, aki más perspektívából láttatja meg velük a helyzetüket.
Tapasztalataim szerint elég jól meghatározott és jól körvonalazódott témák mentén lehet igen gyorsan eljutni a megoldásig. Ez főleg annak tudható be, hogy egyrészt valóban elhivatottak és elkötelezettek a probléma megoldásában, másrészt sokkal rugalmasabban kezelik az elakadásokat.
Az alábbi témákat érdemes átgondolnod, ha te is pályakezdés elején tartasz:
* Célok
* Önismeret
* Elvárások
* Kommunikáció
Bizonyára volt egy fontos szempont, amiért pont ezt a munkahelyet választottad. Közelség a lakóhelyedhez, ismerőseid ajánlották, a szüleid is ott dolgoznak, kecsegtető volt az állásajánlatuk, már gyakornokként is itt dolgoztál. Elképzelhető, hogy fontos számodra a környezetvédelem és a céget már régóta követed és tetszik neked a környezettudatossága. Lehet, hogy a megfelelő és kielégítő fizetési ajánlatuk volt számodra vonzó.
Látod benne a fejlődési lehetőséget, a jövőbeli karrierutadat el tudod képzelni ezen a helyen. Esetleg úgy érzed, nagyobb biztonságban vagy ennél a cégnél, mint máshol. Szóval, miért jöttél ide, mi motivált téged?
Gondold végig azt is, hogy mennyire tudatosan készültél arra a pályára, pozícióra, amiben jelenleg vagy? Amikor még iskolába jártál, álmodoztál az ideális munkahelyről, elképzelted magad, ahogy ott dolgozol és ahogy sikereket értél el. Mennyiben különbözik az álom állásod a valóditól?
Miben különbözik az álom és a valóság?
Gondold végig, mik voltak az alapterveid a diploma után. Talán még nyelveket akartál tanulni vagy azonnal a munka világát kipróbálni, és lelkesen vetetted bele magad az új kihívásokba. Megtudtad konkrétan fogalmazni a céljaidat? Ha nem, most megtudnád fogalmazni pontosan, hová szeretnél eljutni mondjuk 5 vagy 10 év múlva?
Most, hogy látod, mit miért választottál és milyen utat látsz magad előtt, érdemes rátekintened arra, hogy mennyire ismered önmagadat ebben a folyamatban.
Például, hogyan kezeled az elakadásokat általában? Mit teszel akkor, ha például ellenmondanak neked? Hogyan érzed magad, amikor esetleg háttérbe szorítanak?
Fontosnak tartom, hogy lásd magad, ismerd magad, mit teszel akkor, amikor kellemetlen helyzetekkel találkozol és milyen reakcióid vannak többnyire.
Érdemes átgondolni azt is, ezekben a reakcióban végül milyen eredményeket, kudarcokat vagy sikereket értél el. Lásd az erősségeidet a munka szempontjából. Azokat a készségeidet, tulajdonságaidat, emelyből profitálhatsz a munkádban.
Ismerd meg a Stressztudatosság varázslatát és irányítsd te a saját életedet!
De vajon mindezek mellett ismered-e a fejlesztendő területeidet?
Gyakran éri a vád a mai generációkat, hogy sokat hisznek magukról. Én viszont úgy látom, nagyon is tisztában vannak a képességeikkel, amelyek jól láthatóvá váltak az iskolai évek alatt. A kérdés az, hogy ezeken felül melyek azok a képességek, mi az a tudás, amivel még rendelkezel, de nem helyeztél rá eddig nagy fókuszt.
Ebben az önismereti folyamatban felmerül sok olyan fejlesztendő terület, vagy akár hiányosság is, amelyekre eddig szintén nem helyeztél túl nagy hangsúlyt.
Most viszont, hogy az életed egyre nagyobb változáson megy keresztül, ezekre a területekre is érdemes egy pillantást vetned. Mit tettél eddig annak érdekében, hogy ezek a területek valóban fejlődjenek is? Amikor változtattál a viselkedéseden, a gondolkodásodon, azok eredményeiből mit tudtál magad számára kinyerni.
Tapasztalatom szerint a mai fiatalok a pályakezdés első percétől sokkal többször gyakorolják az önreflexiót, ami egyfelől igen jó tulajdonság, ugyanakkor, érdemes a mások által nyújtott visszajelzésekből is tanulni, kinyerni a fejlődéshez szükséges észrevételeket.
Mi volt például az utolsó felismerésed magaddal kapcsolatban? Ha azt kérdeznék tőled, milyen emberré szeretnél válni, mit válaszolnál? Melyek azok a legfőbb értékek munkában, magánéletben, amelyek vezetnek téged?
Önismeret nélkül vajmi kevés beleszólásunk lehet a saját életünkbe
A munka világába most belecsöppenők esetében kiemelkedően fontosnak tartom, legfőképpen azért, mert sajnos ma még gyakorta találkozni az ideálokkal borított elképzelés és a munka valódi világa közötti szembe ütközéssel és gyakorta e kettő közötti szakadék okozza a legnagyobb megtorpanást, s áll a boldogság útjába.
Leginkább a türelmet kell megtanulni a pályakezdés során
Egy új szemléletmód átültetése egy régi vezetői stíluson alapuló szervezetben nem két három napos változást fed le, az emberi természet munkahelyi környezetben nem olyan rugalmas a változásokra, főleg, ha az alapok 10-25 évvel ezelőtt alakultak ki.
Mi az, amit az idősebb generáció tagjainak javasolhatok?
Elsőként a nyitottságot. Nyitottságot az újdonságokra, nyitottságot a kommunikációra, éppúgy, ahogy az ifjú munkatársak teszik azt a pályakezdés első napjától.
A világ nagyon gyorsan változik körülöttünk. A 20-30 évvel ezelőtti gondolkodásmód és hozzáállás bizonyos területeken már elavultak és nem túl hatékonyak.
Ne akarjunk minden dolgozót belekényszeríteni a „mi mindig is így csináltuk” és a „így dolgozunk évek óta” szellemébe. Az új, friss szellemi tőke és a vidám, közösséget építő magatartás biztos, hogy bármely szervezet előnyére válhat.
Tanuljuk meg a fiatalabb generációtól az önazonosságot, a folyton felszínen élő önreflexió gyakorlását. Ahol nyitottak a különböző generációk egymásra, ott sokkal hatékonyabb az egymás közötti beszélgetés, hamarabb felismerik egymás azon erősségeit, amelyekkel erősíthetik önmagukat is, a kapcsolataikat és a szervezetüketm és nem utolsó sorban megkönnyíti a pályakezdés nehézségeit.
Megtanulhatjuk egymástól a lendületességet, ugyanakkor az értékek és hagyományok tiszteletét is. Szuper jó mentorprogramokat lehet kialakítani, ahol a friss munkavállalói attitűd találkozik az ezernyi tapasztalattal.
Azt is mondhatnám, így zárszóként: tanuljunk meg egymással élni a munkahelyen is.
📷https://womensagenda.com.au/
