A pénz és a stressz. Mint két jó barát. Mióta a pénz megjelent, mint fizetőeszköz, azóta vagyunk függői, elszenvedői vagy élvezői. Hajtjuk a pénzt, gyakran mint egy utolérhetetlen vágyálmot. És ha már az álmoknál tartunk…
Mennyi álmatlan éjszakád volt már a pénz miatt, a pénztelenség miatt? Mennyi kapcsolat megy tönkre évente a pénz miatt? Mennyi tehetség veszett el a homályban a pénz miatt? Mennyi szolgáltató, iparág épült a pénzre támaszkodva? És milyen emberré formált minket és a világunkat a pénz?
A mai anyagias világunkban és a hullámzó gazdasági események tengerében teljesen érthető, hogy a pénz fókuszunkba kerül és aggódva figyeljük, vajon mennyi lesz ebben a hónapban, vajon mennyire lesz elég ebben a hónapban.
A pénz és a stressz kapcsolata nem függ attól, hogy szegények vagy gazdagok vagyunk:
mindannyiunkat érint. De nézzük csak meg közelebbről, miért vált központi témává az életünkbe a pénz?
A pénz számunkra a megvalósulás
Megvalósulása az álmainknak, a vágyainknak, megmutatja a sikereinket, vagy a társadalomban elfoglalt szerepünket. A pénz az, amely által kiteljesedhetünk… vagy mégsem?
Miért van, hogy egyes embereket egyáltalán nem érdekel a pénz, pedig nem milliomosak, nem jómódúak? Mi különbözteti meg a pénz miatt aggódót a pénz miatt nem aggódótól? Akkor most előreszaladok picit és elárulom: a pénzről való gondolkodásuk!
Gyakran mondják nekem, hogy de Veronika! A pénzt nem lehet félvállról venni! Abból veszem meg az ételt, abból járatom a gyereket az iskolába, tankolom meg az autót, amivel dolgozni megyek.
És én bólogatok és nem cáfolom. Mert ez valóban így van.
Olyan társadalomban élünk, ahol többségében a javakat pénzért lehet megszerezni
És ez így van rendjén. De ettől még kell-e rajta stresszelnünk?
E kérdésemnél valóban furcsán néznek rám az emberek. Milyen buta kérdés ez, kérem, hiszen “persze, hogy kell”! Ezt mondják nekem: ha nem szerzek elég pénzt, nem tudom a hitelt fizetni, nem tudok autót venni, nem tudok ruhát venni!
Tévedés ne essék, nem vagyok a pénz ellen, sőt, igenis látom annak szükségességét az életünkben. De azt is elmondom, hogy nem mindenhol és nem mindenáron.
Mert mi történik akkor, amikor egy cégvezető a hátamögött hagyva milliós fizetését inkább asztalosként éli tovább az életét? Mi történik akkor, amikor szegénységben élők is boldog mosollyal az arcukon tudják élvezni az életet? Mi történik akkor, amikor egy álomfizetéssel járó pozíciót utasít valaki vissza, mert van az a határ, amelyért nem vállalná már el azt?
Közhelyesnek tűnik, de valóban így van: a pénz nem minden
Többféle nézőpont létezik, hogy a pénz valójában milyen szerepet tölt be az életünkben és én most hoztam néhány olyan gondolatot, eszközt, amelyet használni tudsz, ha úgy érzed, a pénz súlyos teherként nehezedik a mindennapjaidra.
Először is, gondold azt végig, mit jelent neked a pénz? Hol kapcsolódik az életedhez és hogyan? Gondold végig azt, mit tettél függővé a pénztől? A karrieredet? A státuszodat? A külsőségeket? Ruhákat, házat, autót, utazást jelent neked a pénz?
Ha kell, írd le egy füzetbe, egy papírra, hogy mit jelent neked a pénz? Bármit leírhatsz, egyrészt csak te látod, másrészt, jobb, ha őszinte vagy magadhoz.
Ha már tudod, mit jelent neked a pénz, fogalmazd meg mellé, hogy milyen érzést hoz fel ez benned? Milyen érzést okoz neked a pénzzel kapcsolatos jelentőséged? Mit jelent neked érzésben a ház, az autó, a legújabb 4k tévé, a legújabb telefon? Talán biztonságot? Esetleg elismertséget? Vagy a mások közül történő kiemelkedést?
Most fűzd össze ezeket a gondolataidat, érzéseidet
“Ha megvehetem a medencés házat nagy kerttel, akkor megtudom mutatni az embereknek, hogy bármit elérhetek az életben. Vagy, ha megveszem a legújabb mobiltelefont, akkor kitűnhetek végre a tömegből.”
És most tedd fel magadnak a kérdést: egészen biztos vagy abban, hogy ha a pénzzel ezt vagy azt megvásárolod, akkor pontosan azt az eredményt fogod visszakapni a környezettől, önmagadtól, amire vágysz?
Miért is jó ez a három kérdés
Gyakorta teszünk jelentőséget rajtunk kívül álló dolgokra, eszközökre. Ennek elsősorban az lehet az oka véleményem szerint, hogy az elakadásaink vagy a sikertelenségünk kapcsán nem vállaljuk vagy nem vagyunk képesek vállalni a felelősséget, miszerint az életünket, a körülményeinket mi alakítjuk.
az életünket, a körülményeinket mi alakítjuk.
Mennyivel egyszerűbb azt mondani, hogy nincs pénzem erre vagy arra és lemondani dolgokról, álmodozni tovább vagy keseregni azon, hogy #kisemeberek vagyunk…#bezzegmások mi mindent megtehetnek.
Másrészt, mikor érzéseket kapcsolunk a pénzhez, a pénz által megtestesített vágyainkhoz, akkor valójában valami egészen mélyről és más irányultságból érkeznek ezek az érzések. Ha azt gondolom, hogy a pénz által lehetek elismert ember, akkor talán már gyerekkorunkban sem kaptuk meg azt a figyelmet, ami egy gyermeknek járna.
Ha a pénz által érezzük magunkat biztonságban, akkor nincsen erős önbizalmunk és önszeretetünk, amelyekkel tudjuk és ismerjük a saját képességeinket és nem hiszünk abban, hogy a biztonságos létet mi magunk is megtudjuk teremteni saját magunknak.
Mit teszünk tehát?
Kívülre helyezzük azt a felelősséget, amit valójában nekünk kéne megtennünk, vállalnunk. Nem azért érzed magad kevesebbnek másoknál, mert nincs pénzed. Nem azért nem érzed magad biztonságban, mert nincs pénzed. Hanem azért, mert társítottál egy jelentőséget a pénhez tudatalatt, ami éppen nincs. És ez egy egyszerű és gyors magyarázatot is szolgál a lelki vívódásaidra.
Azért érzed magad kevesebbnek, mert ezt hittetted el önmagaddal.
Mert vannak olyan nézőpontjaid, amelyek idézőjelben megmondják, hogy mikor lehet értékes valaki. Mert olyan jelzőket tettél a külsőségekre, amelyek valójában csak a te fejedben léteznek. Ezáltal szűkítetted le a világodat a nagy házra és az új mobiltelefonra.
Szeretnél a nézőpontjaid börtönéből szabadulni?
Szeretnél szabadon szárnyalni, kinyílni a világra?
Szerezd be a Stressztudatosság Kezdő csomagot még ma!
Túl nagyra vágyunk
“Havi nettó 200.000 forint a fizetésem, de végtelenül letört vagyok, hogy nem mehetek el évente Balira, ahogy mások azt megtehetik.” Ez az elérhetetlenség okozta nagy távolság aztán azt eredményezi bennünk, hogy úgy tekintünk a pénzre, mint ami számunkra nem adatik meg és emiatt az álmaink sem valósulhatnak meg.
Mit teszel tehát ilyenkor? A saját helyzetedhez képest egy olyan óriási álmot szőttél magad köré, ami megugorhatatlan. Mit tehetsz akkor? Nézd meg most az anyagi helyzetedet? Van egy álmod, mondjuk egy amerikai körút? Rendben. Nézd meg, mennyibe kerül. Nézd meg, milyen lehetőségeid vannak? Mik kellenek hozzá? Számold ki, mennyit tehetsz félre rá. Ha a mostani bevételed alapján 20 évbe telne összegyűjteni rá a pénzt, akkor nézd meg, hogyan szerezhetnél több pénzt, mivel növelhetnéd a bevételeidet?
Ha beletörődsz a helyzetedbe, a kilátástalanságodba, akkor nem fogod elérni a céljaidat, az álmaidat.
Egy ismerősöm kukás volt a fővárosban. Nem egy álom meló, gondolhatnánk. Mások szemetét szállítani, rendezni, kukásedényeket üríteni…. Őszintén, nem erre vágyunk. DE!
Minden szemétből kigyűjtötte magának azokat a másoknak értékesnek nem tűnő dolgokat, amelyeket felújított, megjavított majd eladott. És itt most nem csak a rossz aksikra gondolok, vagy a kiszolgált porszívókra. Hanem étkészletekre, régiségekre, bútorokra, korabeli játékokra.
3 év alatt azt is mondhatnám, hogy összekukázott magának a belvárosban egy 70 négyzetméteres lakást, luxus berendezésekkel és később nem csak hogy felmondott, de egy azóta is sikeresen működő céget vezet mások “kacataira” alapozva.
Nincs lehetetlen, de nézőpont vakságban szenvedhetünk
És ha már nézőpont, had’ hozzam be a kisember szindrómát. Én csak így nevezem azt, amikor azt hallom, valaki ezt vagy azt azért nem tudja megtenni, mert ő egy #kisember. Az a szemét kormány – bármelyik is van hatalmon – bezzeg velünk, a kisemberekkel nem foglalkozik! Hát az olyan kisemberek, mint mi, sosem fogunk zsíros álláshoz jutni.
Kisember, kisember, kisember
Mit tesz ilyenkor valaki magával? Bezárja magát egy ítéletbe, egy állapotba, egy nézőpontba. A kisember szindrómában szenvedők valójában mindig áldozatok, külső kontrollos emberek, akik azt gondolják magukról hogy semmit nem tehetnek meg, mert mások szabályozzák őket.
Mivel a pillanatnyi állapotának hisz a kisember, így bele sem vág a nagyobb dolgokba. Mert elhiszi, hogy neki csak ennyi jár.
Pedig mindig van lehetőség többnek lenni és fejlődni. Ha bolti eladóva vagy, nézd meg, hogyan lehetnél üzletvezető! Ha gyárban dolgozol, nézd meg, hogyan lehetnél műszakvezető!
Mindig kutasd a lehetőségeidet és bármilyen kicsinek is tűnjön, fogd meg magadnak a lehetőségeket és tedd meg, amit megtudsz tenni ott és akkor.
Nézd meg, miben vagy jó, mi az ami nagyon megy neked. Fejleszd magad abban még jobban és még jobban és amikor ezzel sikereket érsz el, nézd meg, miben tudnál még fejlődni és fejleszd magad abban is. Így fogsz lépésről lépésre haladni.
És tudod mi történik még?
Innentől fogva már nem a pénz lesz a fókuszban, nem arra vagy annak hiányára teszed a hangsúlyt, hanem az útra, a célra, a megoldások és lehetőségek keresésére. Egyszerűen elindulsz a boldogság felé. És mi történik ilyenkor a piszkos anyagiakkal?
Ahogy hónapról hónapra, évről évre fejlődsz, egyre többet fogsz tudni, egyre nagyobb lesz a munkaerőpiaci értéked, és minél többet fejlődsz, annál jobb állások, lehetőségek, fizetések, bónuszok fognak hozzád kerülni.
A pénz fontos és szükséges, semmiképpen nem szabad félvállról venni. De ne a pénzért tégy dolgokat, hanem önmagadért.
📷www.unsplash.com
