Legyél több, mint ami vagy
Mivel közel 20 éven át nagyvállalati környezetben dolgoztam, így vezetőként elkerülhetetlen volt számomra, hogy pályakezdőkkel, fiatal munkavállalókkal dolgozhassak együtt. Munkahelyi környezetben mindig éles ellentétek és vélemények alakulnak ki a témát illetően: jó pályakezdő munkatársat felvenni vagy sem? Oké, és mi a helyzet a pályakezdő oldalánm, vajon mit él át a pályakezdés során? Mi lehet az a pályakezdő-stressz?
Valahogy úgy képzelem el az ősasszonyságom idejét, vagyis, amikor még az üknagyanyám a tízezrediken a nyakán csüngő ki tudja hányadik porontyával járta az erdőket és mezőket, és miközben stressz uralkodik el bennem, vajon mi ugrik ki a legközelebbi bokorból, hogy a már törzsi tapasztalatok alapján a piros bogyót sárga szárral, a barázdás, nagylevelű bokor leveleit és a ropogós héjas magokat szedegettem fel a többi ősasszonnyal, amíg ősférjeink napokon át azt a hatalmas hím mamutot üldözték éjt nappallá téve. Aztán egy napon, megláttam egy tündöklő narancsszínű valamit, amit a madarak és gyíkok is jóízűen lakmároztak és ősi vágyat éreztem arra, hogy megkóstoljam….
A Karácsony a szeretet, a béke, a harmónia ideje. Összegyűlik a nagy család és finom illatú ételek és porcukorral meghintett sütemények felett a gondtalan ajándékozás, beszélgetések meghitt hangulata árasztja el feldíszített kis házunk minden zegzugát. De mit tegyen az, aki szerettei nélkül, egyedül tölti otthon ezt a néhány csendes napot?
Vannak azok a pontok az ember életében, amikor a változás szele megérinti… vagy legalábbis érzi, hogy ami eddig volt, az tovább nem mehet. Kinek milyen mélységű a változás, olyan nagyságú energia és elszántság szükséges, jó nagy adag bátorsággal megfűszerezve. S noha valóban nagyon izgalmas és a végén pezsgődurrogtatással járó út vár mindenkire, azért lássuk be, egy változási folyamaton végig menni nem leányálom és rózsaszín köd. “Változás… ami változással jár” bővebben
Szokták mondani, hogy fejjel megy a falnak, ráront, mint egy kos, stb. Nincs olyan, hogy ez ne fordult volna elő bármelyikünkkel. Ezernyi oka lehet, hogy miért veszünk fel jó néhány esetben szemellenzőt, és igyekszünk minnél “tudatosabban” nem látni az igazságot, a valóságot. Én a minap azt vettem észre magamon, hogy ilyenkor egyszerűen annyira elakarok érni valamit, olyan nagyon vágyom a saját igazamra, hogy tudat lezár, fafejűség kinyit. Done. Na, ezt hívom én akarat-vakságnak. “Akarat-vakság” bővebben
This will close in 0 seconds
