Mostanság meglehetősen fogyóban van a szellemi és fizikai ereje létemnek, így semmiképpen nem csodálkoztam néhány napja azon, hogy az előre megbeszélt időpontra kerek 90 perccel hamarabb érkeztem. A szemeim pontosan arra törekedtek, hogy megpihenve, álomba szenderülve fantáziálhasson elmém egy boldog, és megfelelő alvásidőben gazdag létről. Ki gondolta volna, hogy egy 3 perces futás tesz majd elégedetté kisvártatva. “A futás ereje” bővebben
Színes esernyők kavalkádja
Egyesek szerint borzalmas az idő mostanság. Mások szerint meg csodálatos a természet. Tény, hogy naponta kell megválogatnunk, éppen melyik évszakhoz méltó kabátot vegyük fel reggelente. Mit számít ez? Ha az idő borongós, és zord szelek fújnak, kötelezően követnünk kell az időjárás szeszélyeit, vagy eldönthetjük, hogy reggelente színes esernyők kavalkádja tárul szemünk elé. “Színes esernyők kavalkádja” bővebben
Utazás minden percünk
Kimeríthetetlen számú cikk, interjú, videó és előadás szól arról, életünket milyen csodás eszközökkel tudjuk akadályoztatni. Gyakran szomorkodunk a múlt emlékein, vagy rágódunk a jövő láthatatlanságán. Keressük a miértjeinkre a válaszokat, ám sosem tesszük fel magunknak a hogyan továbbokat. Kesergünk minduntalan a vesztett dolgainkon, de készakarva eltakarjuk szívünk elől a tanulságokat. Elfeledjük hogy életünkben utazás minden egyes percünk. “Utazás minden percünk” bővebben
Milyen a szabadság íze?
A szabadság íze vitathatatlanul először édes. Szinte már alig bírja kivárni az ember, mikor kóstolhat bele, főleg, ha közeleg a kitűzött nap eljövetele. Azt mondanám, kezdetben olyan, mint a pattogós cukorka, olyan izgatottak vagyunk a szabadság első napjaiban. Bizsereg a nyelvünkön. A végén azonban meglehetősen kesernyés utóízt kapunk, és végül úgy zárjuk a szabadságot: milyen kár, hogy csak ennyi volt az édes élet! “Milyen a szabadság íze?” bővebben
Utazás a szűrrealitásba
Egyszerűen nem tudom abbahagyni a körülöttem zajló reggeli események feltérképezését. Minél több reggelen töltök egyáltalán nem unalmas perceket a városi tömegközlekedésben, annál inkább érzem, hogy nem kell havonta színházba járnom: itt is megkapom a drámai jeleneteket, a vígjátékba illő fordulatokat. A már-már szűrrealitásba csapó utazás így válik egyszerre élvezetessé és ébresztővé. “Utazás a szűrrealitásba” bővebben