Csak egyszerűen NEM

Sok nehézséget okozunk magunknak azzal, hogy nem vállaljuk fel egyszerűen és tudatosan a vágyainkat, a döntéseinket, a következményeket.

Néhány nappal korábban egy szomorú tragédiáról szóló hír került a látóterembe. Mint a tragédiák nagy része, ez is elkerülhető lett volna. 16 kis ártatlan lélek kelt át a Szivárvány-hídon. Mérges és dühös vagyok. 

A körülmények áttekintését nem céloznám meg, mert tudom, hogy még dühösebb lennék. 

Az eseményekig elvezető emberi döntések útjáról azonban az este néhány gondolat felmerült bennem. 

Olyan sokszor találkozunk az életünk során a felelős döntés szükségszerűségével. És sokszor – ahogy az legtöbbször nekem is a fejemben él – a hétköznapi szituációk világára gondolunk. 

Pontosan átgondolom, a gyerekemnek melyik iskolát választom. Lehetőség szerint hosszú időn át mérlegelem, váltsak-e munkahelyet. Nem rohanok be az első autókereskedésbe, hanem előtte számos véleményt meghallgatok. Igen. Ezek is a felelős döntések részei. 

A legnagyobb gondjaink azonban az olyan felelőtlen döntések miatt születnek, amelyeket nem a józan ész és racionális elvek vezérelnek, karöltve vágyainkkal és céljainkkal, hanem amelyeket a félelmeink, a mások felé fennálló megfelelési kényszerünk, vagy az énképünkről kialakított máz sebezhetetlensége. 

Ami a tragikus eset során azonnal belémhasított – a jogos dühömön és az együttérzésemen kívül – , hogy újra és újra szembesülnöm kell azzal, milyen nehezen mondjuk ki azt az egyetlen egy szót, amely 180 fokban megfordítaná az életünket. 

NEM. 

Csak így egyszerűen: nem. 

Ez a 16 kis lélek  még most is boldogan futkározna egy udvaron, ha az ő megmentésükre igyekvő ember felelősen tudott volna dönteni, ahogy azt másoktól ő is joggal elvárná. Ha a racionális és ésszerű indokok erőteljesebben dominálnak, mint annak a hiánya, hogy egyszerűen nem tudott nem-t mondani, a szomorú esemény elkerülhető lett volna. 

Hányszor hasított belénk a gondolat a válaszainkat követően, hogy ki kellett volna állnunk magunkért? Mennyi alkalom van az életünkben, amikor úgy érezzük, előnytelen döntést hoztunk, mert a véleményünket magunkban tartottuk? 

A felénk érkező kéréseket nem utasítjuk vissza, mert nem akarjuk megbántani a másikat. 

A vágyainkat nem mondjuk el és inkább hazudunk, mert nem akarjuk összetörni a másik szívét. 

Bevállalunk helyzeteket, munkákat, mert félünk a másik csalódottságától.

Megteszünk méltatlan dolgokat, csak fennmaradjon a megbecsülésünk látszata. 

Sajnálatból hozunk döntéseket. 

Engedünk a társadalmi elvárások nyomásának. 

Sorolhatnám még, de végül is mind egy irányt mutatna számunkra. Mégpedig, hogy inkább lemondunk saját igényeinkről és elképzeléseinkről, csak szolgálja a cselekvésünk valamiféle elképzelt illúzió látszat-valóságát.

Tudom, már megint az önbecsülés témájához kanyarodom vissza. Én mégis hiszem, hogy aki nincs tisztában önmagával, az értékeivel, a hibáival, a lehetőségeivel, csak is az nem képes felvállalni a válaszainak és döntéseinek a következményeit. 

Aki tudja milyen képességei és készségei vannak, nem fél attól, hogy nem-t mondjon a főnök plusz munkáira, hiszen tudja, más munkáltatónál is tudná kamatoztatni tudását. 

Aki képes hinni abban, hogy egy szerethető lélek, nagyon sok vonzó tulajdonsággal, nem-t fog mondani egy olyan kapcsolatnak, amelyben semmiként él, elnyomás alatt. 

Aki szereti önmagát és megbecsüli a saját érzéseit, nem-t fog mondani a szülői elnyomásnak, a párválasztásával vagy az iskolázottságával kapcsolatban. 

Aki bízik annyira önmagában, hogy tudja, képes az életét egyedül is irányítani, az nem-t fog mondani mindenféle társas függőségnek. 

Rengeteg olyan helyzettel találkozunk, amelyben fontos, hogy az Én kerüljön előtérbe, szemben a félelmekkel, elvárásokkal, kikerüléssel. 

Egyetlen egy kérdés elegendő ahhoz, hogy felmérjük, mennyire vagyunk bátrak kiállni önmagunkért és nem-t mondani?

Van olyan helyzet az életemben jelenleg, ahol csak azért nem hozok döntést, mert a gondolatom ezzel kapcsolatban úgy kezdődik, hogy “de hát mit szólna hozzá a…“?

Borítókép forrása: https://tinybuddha.com


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.