A szabadság íze vitathatatlanul először édes. Szinte már alig bírja kivárni az ember, mikor kóstolhat bele, főleg, ha közeleg a kitűzött nap eljövetele. Azt mondanám, kezdetben olyan, mint a pattogós cukorka, olyan izgatottak vagyunk a szabadság első napjaiban. Bizsereg a nyelvünkön. A végén azonban meglehetősen kesernyés utóízt kapunk, és végül úgy zárjuk a szabadságot: milyen kár, hogy csak ennyi volt az édes élet! “Milyen a szabadság íze?” bővebben
Utazás a szűrrealitásba
Egyszerűen nem tudom abbahagyni a körülöttem zajló reggeli események feltérképezését. Minél több reggelen töltök egyáltalán nem unalmas perceket a városi tömegközlekedésben, annál inkább érzem, hogy nem kell havonta színházba járnom: itt is megkapom a drámai jeleneteket, a vígjátékba illő fordulatokat. A már-már szűrrealitásba csapó utazás így válik egyszerre élvezetessé és ébresztővé. “Utazás a szűrrealitásba” bővebben
Soha nem vagyunk egyedül
Amikor az ember egy bizonyos kort elér, felmerülnek benne kérdések. Mostanában sokat gondolkozom létünk miértjén. Ezer válaszom és feltételezésem van. Ami mégis állandó, az a tény, hogy bármerre is járunk, soha semmiben nem vagyunk egyedül. “Soha nem vagyunk egyedül” bővebben
Ne add tovább a haragod
Mondtam már, hogy imádom a reggeli forgatagban a villamoson zajló élet apró örömeit? Az ember mindig tanul valamit, megfigyel, felébred – nem csak fizikálisan. Nagyon sok információt add arról, hogy szociálisan és pszichikusan hogyan működünk. Ma például élőben végignézhettem, ahogy Az Utasban gerjedő harag miként transzformálódott tovább. Adok kapok? “Ne add tovább a haragod” bővebben
Az élet értelme, a halál csábítása
Vajon hol, mikor és miért lesz az életünkbe az a plusz lépés, amellyel végül mégsem a szenvedésektől mentes lemondást választjuk, hanem az ezernyi hullámvölgyet ígérő élet lesz a válaszunk? Van-e az életnek értelme, és honnan ered a halál csábítása? “Az élet értelme, a halál csábítása” bővebben