Legyél több, mint ami vagy
Azon szerencsések közé tartozom, aki a jelenlegi helyzetet hasznosan, munka és állás mellett tudom megélni. Amikor elindultak a tömeges #maradjotthon felhívások, zárták sorra a boltokat, és irtó gyorsan beindultak a home office technológiai megoldásai, a közösségi médiában is csak azt olvastam mindenhol, hogy elindult a lelki megtisztulás, a spirituális felismerések ideje, életünket és lelkünket a béke és a csend fogja uralni… “Kilépek. Ennyi” bővebben
A belső zen és a vásárlási pánik találkozása. Lehetne ez is a mese címe, de nem, ez az élő valóság show. Azóta is magamon, magunkon röhögök, és azt ismétlem, ennél komikusabb már nem lehet a spiritualitásom szombat reggelente. “A zen meg a bevásárlókocsi” bővebben
A minap találkoztam valakivel, aki egy több hónapja adott tanácsomat megköszönte. Mikor rákérdeztem, mire is gondol pontosan, azt felelte: ” Az egyik problémámra csak annyit mondtál, engedd el. És én utána belegondoltam, hogy igen, miért is szorongatok valamit, amire nincs hatásom? Elengedtem. És utána nagyon jól alakultak a dolgok!”
Mi tagadás, majd kicsattantam a büszkeségtől! De vajon minden esetben ilyen jól reagál a fogadó fél az Engedd el! jótanácsra? “Mikor enged el?” bővebben
Feedback, transzparencia, nyitottság, asszertív kommunikáció, őszinteség, közvetlen beszélgetések, folyamatos visszajelzés…. és még sorolhatnám mennyi ilyen és hasonló jótanácsot kapunk minduntalan innen, meg onnan, sőt, bőkezűen osztogatom én magam is ez érdemleges bölcsességeket. És akkor mit teszünk? Egy napon azon kapjunk magunkat, hogy már annak is örülünk, mikor az előttünk haladó autós visszavillog, hogy megköszönhesse, amiért magam elé engedtem, én meg elégedetten vigyorgok: igen! Ez az! Jó vagyok!
Ha éppen darabokra hullik az életünk, vajon mit teszünk?
Sírunk, elengedjük magunkat?
Hibáztatunk mindenkit? Hiszen a Világ csakis ellenünk lehet?
Vagy felrázzuk magunkat a Csipkerózsika álmunkból és megnézzük, mi is van igazából magunkon túl? “Teszek-veszek, színészkedek” bővebben
