A minap szembejött velem az egyik közösségi oldalon két teljesen más jellegű oldal, ám mégis azonos mondanivalót rejtő posztja. Míg az egyik oldal mély gondolatokat ébreszt bennem sokszor egy-egy idézettel, könyvrészlettel, addig a másik oldal szemtelenül humorosan tolja elém saját magunk karikatúráját. A posztok témája az elmúlt napokban kezdett el bennem is sok kérdést felvetni… milyen érdekes, hisz véletlenek nincsenek.
Nem olyan régen találtam egy új módszert és érdeklődni kezdtem iránta. Ez az ©access consciousness. Bizonyos részeivel nagyon tudok azonosulni, más részeivel kevésbé. De ahogy a módszer mondja: azt fogadd be, ami könnyed.
Egyre több és több előadást hallgatok, kutatásom során bekapcsolódnak más témák, más módszerek is, próbálom szélesíteni a tudatosságomat, az ismereteimet, hogy valami újat is megtapasztaljak.
Véleményem szerint bármilyen módszert, motiáviós eszközt, motivációs előadót, pszichológust vagy csak a témában jártas embert, folyamatot is követünk, mind hasznosságot nyújt, hiszen új nézőpontokkal ismertetnek meg bennünket, közösséget alkotnak, amelyben megtalálhatjuk a “nem vagyok egyedül” érzést, támogatást nyújtanak, kreativitást szülnek, stb.
Egy nap aztán kérdések merültek fel bennem.
Kinek meddig szól a motiváció? A legtöbb ember meghallgatja, fellelkesül, jön a “de jó lenne“, alkalmaznak néhány technikát, hisznek, majd minden marad a régiben.
Kinek meddig szól a motiváció? Addig, amíg az álomautót, luxuslakást, mediterrán utazást az illető el nem éri? Vagy addig, amíg önmagát megtalálja felismeréseinek az útja során?
Miért van az, hogy a legtöbb motivációs előadás, még azok is, amelyek a lélek fejlődéséről, a spirituális felébredésről és az éber tudatosságról szólnak, végeredményként azt a példát hozzák, hogy az anyagias világunkban elérhető eszközöket, tárgyakat beszerezték?
Mikor megemlítettem ezt az énfejlődésemben támogató legjobb barátomnak, feltettem neki is a kérdést: az emberek nagy része miért csak azért motivált, hogy több pénze legyen, nagyobb státusza?
Könnyed választ adott.
Mert az embereket ezek érdeklik.
Nem vitás. Aki olyan mélyszegénységből érkezett, mint én, igenis örül az első színestévéjének, az első mobiltelefonjának, az első… stb. Egy percig sem ítélek el senkit ezért. Hiszen önmagam egy részét hazudtolnám meg.
Aztán ülök a Mindent Elértem Életemben és körbenézek. Mennyi szép tárgy, de hol vagyok ebben én?
Nem volt könnyed érzésem a tapasztaltakkal kapcsolatban, majd az önvizsgálatom során rájöttem, ítélkező vagyok. Mert a motiváció maga is egy fejlődésen megy keresztül. Nem akarhatok megvilágosodást azonnal, amíg azokon a bizonyos maslowi piramislépcsőkön végig nem bandukolok.
Ha nehéz helyzetből, életkörülményből indulok, akkor biztonságra vágyom. Olyan élettérre, ahol megvannak azok a használati és anyagi javak, azok a kapcsolatok az életemben, ahol nem érzem veszélyben magam (nem halok éhen, nem kell aggódnom a munkanélküliség miatt, szerető, támogató közeg vesz körül, stb.).
És szerintem itt van egy nagy vízválasztó az emberek motivációjában.
Maradok az anyagi javak és tárgyak egyre nagyobb mértékű birtoklásánál, és igyekszem a társadalmi státuszomat erősíteni, hamisan úgy gondolva, hogy egy autó vagy életszínvonal értékessé tesz, vagy képes vagyok-e ennél sokkal magasztosabb fejlődési pontokat megélni?
Azt gondolom: az anyagi javak megteremtése ki kinek a maga szintjén, ha nem is gyerekjáték, de megvalósítható. De az igazi, értéket teremtő, jellemformáló kihívással vajon képesek lennénk-e szembenézni? Megbírkózni? Abban bukdácsolni?
Itt kapcsolódok vissza picit a posztokhoz. Ha ezer meg még több előadást láttam, mit kezdek az ott szerzett tudással? Elindulok és cselekszem vagy sem? Álmodozok tovább, vagy megvalósítom azokat a vágyaimat, amelyekkel az anyagi és kapcsolati biztonságomat megteremthetem?
Amikor az álmodozás helyetti valódi cselekvések során sikereket értem el, maradok a materiális vágyak hajkurászásában vagy elindulok egy befelé forduló úton, ahol a sötét árnyaimmal kell találkoznom?
Amikor mindent elértem, és nem szenvedek hiányt, bővítem a tulajdonlási jogaimat, vagy megvizsgálom, milyen ember is vagyok valójában?
Alkalmazom a megszerzett tudásomat, vagy fogom magam és visszaalszom?
📷https://www.pexels.com/@kun-fotografi
