Stresszfejlődés, avagy fejlődésünk stressz lenyomatai

Amikor a stresszről beszélgetek másokkal, barátokkal, ügyfelekkel mindig valamilyen adott pillanatban meglévő problémáról esik szó. Túl sok munka, állandó túlórák, ránk zúduló háztartás, párkapcsolati problémák, és még sorolhatnám. Stressz az, amit éppen jelenleg átélünk, amire éppen jelenleg a szervezetünk válaszol, de vajon tudjuk-e, hogy a stressz mikor és hogyan alakult ki bennünk?

Ha elindulok a stressz feltárásában egy olyan úton, hogy értem, értem, MOST nagyon rossz, de ez mikor kezdődött?, akkor még elég gyorsan kapok választ arra, hogy amikor megjött az új főnök, vagy amikor létszámleépítés volt és megnövekedett a munka.

Van, hogy hozzá tudjuk párosítani a problémákat egy szociális változáshoz, például, amikor megszületett a gyerek, amikor hozzánk költözött az anyós, vagy amikor új munkahelye lett a párunknak.

Aztán mindig megkérdezem, hogy értem, a jelenben váltak láthatóvá a stressz jelei, de mikor született valójában a stressz bennünk?

Ebben a pillanatban néhány másodperces csend a válasz.

---

---

Mikor született a stressz?

Nos, milyen furfangos kérdés ez? Nem akkor, amikor a stresszor szembe érkezik velünk és szeretnénk vele megküzdeni?

Igen. Ez is egy jó válasz, ám én mégis úgy vélem, maga a „stressz” sokkal hamarabb megszületett bennünk. Sokkal hamarabb kialakult az elménkben, hogy mit jelent számunkra a stressz.

Stressztűrő képességünk egy része velünk született sajátosság, egy részét tanuljuk és egy részét átéljük, megtapasztaljuk szüleink és nevelésünk során.

Egymásra épültség

Bruce Perry amerikai pszichológus és munkatársai a 2000-es években kidolgozták a neuroszekvenciális elmélet modelljét. Ez a modell arra mutat rá, hogy fejlődésünk során, egészen a magzati kortól kezdve az idegrendszerünk elemei egymásra épülve fejlődnek ki. Az agytörzs kialakulását követően a középsőagy, majd a limbikus rendszerünk és végül az agykéreg.

Az agytörzs röviden a az alapvető életfunkcióinkért felelős, úgy mint a légzés, testhőmérséklet, szívverés, vérnyomás vagy akár az alvás-ébrenlét szabályozása.

A középagy a mozgásért és a koordinációért felelős, míg a limbikus rendszerünk az érzelmeinkért, a kapcsolódásainkért.

Az agykéreg pedig a tudatosságunk és gondolkodásunk „vezérlő egysége”.

Perry és munkatársai feltárták, az egészséges gyermek fejlődéséhez nélkülözhetetlen, hogy ezek a területek megfelelő ingerek és válaszok együttesét kapják meg. Kutatásuk alapköve, hogy e területek egymásra épülve fejlődnek, így tehát, ha például az agytörzs fejlődése közben éri trauma a gyermeket, annak meghatározható „következményei” lehetnek, amelyekre épül majd a többi fejlődési elem.

Ezt úgy is értelmezhetjük, hogy az adott fejlődési szakaszban ért trauma, mintegy lenyomatot hagy bennünk.

Stressz kezelése szempontjából érdekes annak vizsgálata, hogy a stressz megküzdési módszereink és viselkedési mintáink, úgymond a stresszreakciónk miféle lenyomatok forrásából keletkezhet.

A Perry által fémjelzett modell alapja a Neuroszenkvenciális Modell Terápiának, amelyet már hosszú évtizedek óta alkalmaznak nem csak az USA területén, de Magyarországon belül is.

A modellt különböző traumát átélt gyermekek esetében használják több évtizede sikeresen, ugyanakkor felnőtt fejjel is érdemes rápillantanunk azokra a „lenyomatokra”, amelyeket a különböző életkori fejlődésünk során szereztünk.

1 éves korunkig megtanulunk létezni

0 és 1 éves korunk között valójában a főszerep az agytörzsé. Van szívverésünk, lélegzünk, alapesetben egészséges a vérnyomásunk és testünk reagálni kezd a különböző hőmérsékleti viszonyokra.

Jeffrey C. Hall, Michael Rosbash és Michael W. Young kutatók a cirkadián ritmus és a molekuláris emberi folyamatok közötti összefüggésekben jelentős tudományos felfedezéseket tettek, amelyért 2007-ben Nobel-díjat is kaptak.

Ez közérthetően azt jelenti, hogy felfedezték azokat a sejt-, és hormonfolyamatokat, termeléseket, amelyek a külső környezeti hatások és körülmények mentén, velünk együtt működnek.

Ezt úgy érdemes elképzelni, mint egy állandó körforgásban lévő folyamatot.

Harmóniában a természettel

Éjszaka például lecsökken a hőmérsékletünk, 6 óra tájékán megemelkedik a vérnyomásunk, 8 óra körül már ébredezni kezd a bélrendszerünk is, 9-től beindul a tesztoszteron és egészen kora délutánig aktívak vagyunk és pörgünk.

Délután kettő óra körül tud a szervezetünk a leginkább koncentrálni és 5 óra körül vagyunk fizikai erejünk teljében.

Este 7 körül megnövekszik a hőmérsékletünk és 9 órához közeledve beindul a melatonin termelésünk, amely segít minket az alvásban, bélmozgásunk pedig csökkenni kezd.

Miért fontos, hogy az alapritmusunk rendben legyen?

Amikor az alapritmusunk felborul, például az éjszakára felkészítő melatonin ugyan termelődik a szervezetünkben, de mi nem alszunk, mert éppen a másnap reggeli meetingre készülünk vagy az elmaradt munkáinkat végezzük, akkor a szervezetünk alapműködése is felborul.

Az alapritmusunkat megzavarhatjuk például a váltott műszakos munkarenddel, vagy akár a hajnalig tartó videójátékozással.

Ha az alapritmusunk felborul, akkor a szervezetünk, ellensúlyozva a különleges állapotot, más fajta hormonokat indít útjára, hogy testünk alapbeállítását igyekezzen visszaállítani.

Alapritmusunkban három fő terület vesz részt: a vegetatív rendszer, a hormonális működés és az agytörzsi működés.

A vegetatív rendszerünk két részből áll:
– paraszimpatikus rendszer, amely a nyugalmat és az energiatakarékos üzemmódot biztosítja,
– valamint a szimpatikus rendszer, amely a szervezetünket ért hirtelen hatást és változást igyekszik helyreállítani.

Ha a vegetatív rendszerünk riasztást kap (például nem alszunk, amikor aludnunk kéne), akkor üzenetet küld az agy azon részének, amely a megfelelő hormonokat (például kortizol) az útjára engedi és az agytörzsi működéssel karöltve (alvás-ébrenlét ritmus változtatása, szívritmus gyorsulása, vérnyomás növelése) igyekszik nyugalmi állapotot fenntartani (vagyis, ébren tartani bennünket).

Ha felborul az alapritmusunk, felborul az életünk

Ha egy gyermek számára nem tudjuk biztosítani az alapvető szükségleteket csecsemőkorban, úgy mint étkezés, ürítés, megfelelő alvás mennyiség, megnyugtatás, közelség, akkor felborulhat az alapritmusa, amely nem csak szervi elváltozásokat okozhat számára a fentiek alapján, hanem a neuroszekvencia elmélet szerint az trauma lenyomatot hoz létre benne.

Ebben a felborult működésben a szimpatikus rendszer túlhangsúlyos, vagyis a szervezet állandó stresszben van.

A nyugalmi állapotot e korban a következetességgel, kiszámíthatósággal és az aktív részvétellel biztosíthatjuk.

Ellenkező esetben bizalmatlanság alakul ki a gyermekben, a biztonság hiánya, következetlen viselkedési mintakövetés és érzelmi elzárkózás.

Felnőttként mit tapasztalhatunk?

Nem beszélünk az érzéseinkről, nem beszélünk a problémáinkról, mert nem érezzük azt, hogy egy biztonságos környezetben megmutathatjuk a sebezhetőségünket. Mivel a probléma megmarad bennünk, így a stresszes szituációkat igyekszünk belül, magunkban megoldani, ami újabb feszültségeket generál és mikor szervezetünk és elménk már nem bír el a gond súllyával, kitör, kiszakad belőlünk, amelyek következetlen döntésekhez, viselkedési reakciókhoz vezethetnek.

Örökmozgó óvodások

1 és 3 év között a gyermekek agytömege csaknem a kétszeresére növekszik. No, nem is csoda, hiszen a középagyi fejlődés elindul e korban. A gyermek megismeri a testét, elkezd kialakulni a testkép, beszéd útján lassan kapcsolódni kezd másokhoz.

Az autonómia mentén megszületik benne az „én”, az „enyém”, és megtanulja egyes ösztöneit, szükségletei visszatartani és kontrollálni.

Ha a gyermeket ebben az önfeltérképezésben gátoljuk, azzal felnőttkorban „kicsapódó” problémákat és elakadásokat generálhatunk.

Ha folyton sürgetjük őket vagy ellenőrizgetjük minden percben, nincs elég ideje és visszajelzése önmaga számára, hogy amit felfedezett, az ő vagy nem ő, azt tudja kontrollálni vagy sem.

Ha a próbálgatásait megszégyenítéssel jutalmazzuk („ilyet csak a buta gyerekek csinálnak”), akkor a keletkezett szégyenérzet miatt kirekesztettség alakul ki benne. Ebben a szégyenérzetben leblokkol, azt érezheti, nem tartozik sehová.

A megszégyenítés, kirekesztettség érzése beépül a személyiségébe, a viselkedésébe, így felnőttként egyrészt kevés információja lesz önmagáról, másrészt, stresszes helyzetekben inkább visszahúzódik, nem tud kiállni önmagáért. Kerüli a kapcsolatokat és ezzel együtt kerüli a konfliktusokat is.

Mivel úgy érzi, nem tartozik senkihez, így erős vágy alakul ki benne a kapcsolatkerülés viselkedése mellett (kudarcfélelem), hogy mégis csak tartozhasson egy csoporthoz vagy valakihez. Saját érzéseit és szükségleteit háttérbe szorítja, és erős vágy uralkodik benne, hogy másoknak megfeleljen.

Stresszes helyzetekben inkább elvonul és tűr, csak hogy a másiknak megfeleljen, és képes akár éveken át tűrni és fel nem dolgozni a problémákat, rettegve attól, hogy egyedül marad (és mindamellett, mivel nem ismeri önmagát, így nem is lát alternatív megoldásokat önmagával kapcsolatban, a fejlődésével kapcsolatban).

Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy agresszív lesz és erőszakos, vagy a stresszhelyzeteket hisztivel és heves indulatokkal igyekszik megoldani, hiszen nem tanulta meg e korban az önkontrollt. Ő gyakorta egy vita során inkább támad, akár szóban, akár fizikálisan.

A felfedező

Nagyjából 3 és 5 év között a kis totyogók elindulnak a világot felfedezni. Megismerik a környezetüket, és minden szülő örömére, feszegetni kezdik határaikat.

Egyre erősebb a társas kapcsolatok jelenléte, egyre több emberrel kerül kapcsolatba és megtanulja e korban ezek szabályozását is. Felfedezi mi jó és mi rossz neki, vagy ki jó és ki rossz neki, kialakul a limbikus rendszerének alapja.

Ha gátoljuk felfedezési kalandjait, elveszíti kezdeményezőképességét. Ha negatív visszajelzést, túl sok kritikát kap, esetleg büntetés vagy elutasítás a szülői válasz, akkor a biztonságos környezet hiánya miatt elbizonytalanodik önmagában.

A próbálkozásai, felfedezései kudarcaiból kiindulva megtanulja a szorongást („nem tudom, mit fognak hozzá szólni a szüleim, lehet, kikapok”).

Felnőttként azt tapasztalja, hogy kételkedikk önmagában, szorong, ahányszor valami újba kezdene.

Kevésnek, kicsinek érezi magát, sőt, egyenesen rossznak. Bűntudat alakul ki minden változtatásnál vagy válaszreakciónál és gyakorta a stresszhelyzetekben önmagát hibáztatja a kialakult helyzetért, hiszen hibásnak, rossznak látja saját magát („már megint nem tudtam megcsinálni egy munkát, sosem leszek képes megcsinálni”).

Stresszt okoz számára minden változás és érzékennyé is válik a legapróbb elmozdulásokra, újdonságokra. A hiányzó biztonságérzet miatt folyton félelmet és ijedtséget érezhet.

Amikor a munka előtt kialakul a munkamánia

Az iskolai feladatok nagy kihívást jelentenek a gyerekek számára. Új környezet, új feladatok, új helyzetek, új problémák.

Ebben a korban elsajátítják az önszabályozás, a figyelem és a motiváció folyamatait, eszközeit, és megtanulják az impulzus kontrollt („nem mehetek ki olvasás óra alatt játszani a többiekkel”).

Ezzel egyidőben tehát egy gyerme kképessé válik szelektálni az ingerek közül, a keletkezett hibákat akár már önmaga kijavítani és kialakul az önreflexiója.

Sajnos a hazai iskolai rendszer mellett igen könnyen teljesítményhajszába csöppen a kis 6-8 évesünk. Ha egy számolás felmérésben 86%-s eredmény kerül a Krétába és a tanárnéni visszajelzése az, hogy ez elmarad a többiek eredményétől, akkor felerősödik a gyerkőcben a kudarcszemélyiség és a kisebbrendűség („akkor én buta vagyok, kevés vagyok?”)

Megjelenik a teljesítményorientáció és a munkamánia. A jó jegyekkel igazolja a gyermek, hogy nem rossz, nem hibás, és teljesítmény kényszer alatt kezd működni, eredményeket produkálni.

Felnőttként aztán szembe találja magát igen hamar a burn-out jelenséggel, hiszen minden munkahelyen igyekszik bebizonyítani, hogy értékes, fontos, szerethető.

Kistinédzser a változás útján

12-16 évesen komoly hormonális változásokon esünk át. Megváltozik a testünk, a gondolkodásmódunk, képesek vagyunk elvonatkoztatásra, átfogó gondolkodásra az agykéreg fejlődésével párhuzamosan. Képesek vagyunk tetteink következményeit is látni, megjósolni.

Ha ebben a változásokkal teli időszakban egy tini nem kapja meg a megfelelő támogatást, biztonságos és megértő környezetet, ha nem segítik őt felnőttek vagy kortársak, akkor az érzései, a valóság fájdalmas léte tehetetlenséget és kiszolgáltatottságot okoz benne.

Disszonancia alakul ki benne a valóság és a képzelet szembeütközése miatt, és egy elképzelt világban éli az életét.

Ehhez azonban le kell, hogy csatolja a megéléseit és a testi érzeteit, érzéseit, és mintegy tagadásban élni a mindennapokat.

Fontos állomás ez a korszak, hiszen ha torz vagy hibás önkép alakul ki, az az identitás kialakulásában is súlyos károkat okozhat.

Felnőttként a stressz szituációkat nem tudja megoldani, mert nincs helyes képe önmagáról, arról, mire képes és mihez kell segítség. Gyakorta tagadja a valóságot és a stressz meglétére egy kreált magyarázatot, magyarázkodást épít ki a külvilág felé („ha néha eljár a férjem keze, az végül is normális, hiszen a férfiak kemények és határozottak”).

Ki vagyok én és hol a helyem?

Fiatal felnőttként végül egyre közelebb kerülünk a nagyok világához, így nem kérdés, hogy az foglalkoztat bennünket: hol a helyünk a világban? Kik vagyunk mi és miért létezünk?

Ha az előző életszakaszokban fejlődésünk során különböző traumák, stresszhelyzetek értek bennünket és azok nem kerültek feldolgozásra, akkor ezek a trauma lenyomatok e korban mutatják meg leginkább önmagukat.

A hiányzó kezdeményezés, az önismeret eddigi hiányosságai, az önértékelés és önbecsülés alacsony intenzitása gátolnak bennünket a világban betöltött szerepünk meghatározásában.

Lézengünk céltalanul, kerüljük a konfliktusokat, nem tudunk kiállni ömagunkért, minden változás stressz okoz bennünk és fogalmunk sincs arról, problémáinkkal mit is kezdjünk, hát még arról képet kapni, kik is vagyunk egyáltalán.

Stresszkezelés…de honnan kezdjük?

Gyakorta az első kérdés egy páciens esetében, hogy milyen alapritmussal éli az életét. Éjszaka dolgozik, nappal meg nem bír ébren lenni?

Hol lehet a természetes alapritmuson változtatni, mely területek hozhatnak kezdeti javulást?

Vásárold meg most a Stressztudatosság Tréning teljes online kurzusát, ne várj holnapig! A Termékek oldalon megtalálod az összes online kurzust.

Amikor a stresszkezelésnél a több alvást javasolják szakemberek, valójában nem csak a több, hanem a megfelelő időben történő alvás az igazán fontos. Ha minden éjjel a számítógépes játék előtt ülünk, akkor nem csoda, hogy a felborult bioritmus miatt napközben ingerültek és fáradtak vagyunk, kerüljük a kapcsolódásokat, mások társaságát és legszívesebben, csak otthon ülnénk.

Alapritmus megváltozásán nem csak az alvás-ébrenlét ritmusa fontos, hanem ugyanolyan mértékben a megfelelő időben történő megfelelő étkezés is, hiszen szervezetünknek az ételfeldolgozás kapcsán is megvan a saját ritmusa.

Hol van a stresszstratégiánk alappontja?

A stresszhelyzet vagy helyzetek feltárásánál egy jól kirajzolódó képet kaphatunk arról, hogy a stresszmegküzdési stratégiánk, módszereink vajon mely korból származhatnak.

Talán nem merjük felvállalni az érzéseinket, mert nem érezzük azt, hogy azt biztonságban megtehetnénk. Lehet, hogy kevésnek, rossznak hisszük magunkat és ezért inkább félrehúzódva tűrünk. Előfordulhat, hogy félünk minden változástól, nem kezdeményezünk, nem vágunk bele semmi újba.

Lehetséges, munkamániásak vagyunk és folyton az motoszkál bennünk, hogy másoknak megfeleljünk saját igényeink eltompítása mellett. Esetleg kevés önbizalmunk van, úgy érezzük, nem vagyunk képesek megküzdeni a problémákkal, mert kevesek vagyunk hozzá.

De előfordulhat, hogy az énképünk olyan gyenge lábakon áll, amelyek mentén abban sem vagyunk biztosak, kik vagyunk és merre tartunk egyáltalán.

Stresszkezelés szempontjából ezek az állomások, felismerések, fejlődési pontok meghatározása azért is válhat fontos megélésekké, mert akár egy coaching, illetve trauma feldolgozás kapcsán, akár egy pszichológus támogatásával történő terápia megoldást jelenthet stressztudatosságunk megélésében és erősítésében, ami végső soron önmagunk megismerését jelenti, önértékelésünk és önbecsülésünk fejlődését is.

---

📷www.quora.com