Milyen a szabadság íze?

szabadság

A szabadság íze vitathatatlanul először édes. Szinte már alig bírja kivárni az ember, mikor kóstolhat bele, főleg, ha közeleg a kitűzött nap eljövetele. Azt mondanám, kezdetben olyan, mint a pattogós cukorka, olyan izgatottak vagyunk a szabadság első napjaiban. Bizsereg a nyelvünkön. A végén azonban meglehetősen kesernyés utóízt kapunk, és végül úgy zárjuk a szabadságot: milyen kár, hogy csak ennyi volt az édes élet! “Milyen a szabadság íze?” bővebben

Munkásember, munkás és ember

munkásember

Izgatottan várod a következő villamost. Gondolataid cikáznak a talán bekapcsolva felejtett vasaló, és a 3 óra múlva esedékes értekezlet között. Az arcodat fújja a reggeli szél, és közben vágyakozol egy hagymás tojásrántotta után. Jó munkásember lévén feltuszkolod magad a síneken közlekedő nyikorgó ember szállító dobozokba. Kezdődik a szürke munkás élet szürke munkásreggele. “Munkásember, munkás és ember” bővebben