Valahogy úgy képzelem el az ősasszonyságom idejét, vagyis, amikor még az üknagyanyám a tízezrediken a nyakán csüngő ki tudja hányadik porontyával járta az erdőket és mezőket, és miközben stressz uralkodik el bennem, vajon mi ugrik ki a legközelebbi bokorból, hogy a már törzsi tapasztalatok alapján a piros bogyót sárga szárral, a barázdás, nagylevelű bokor leveleit és a ropogós héjas magokat szedegettem fel a többi ősasszonnyal, amíg ősférjeink napokon át azt a hatalmas hím mamutot üldözték éjt nappallá téve. Aztán egy napon, megláttam egy tündöklő narancsszínű valamit, amit a madarak és gyíkok is jóízűen lakmároztak és ősi vágyat éreztem arra, hogy megkóstoljam….
Bogyók helyett stressz gyűjtögetés
