Az emberek boldogságát és életminőségét számos tényező befolyásolja, és a múlt is egy fontos tényező lehet ebben a folyamatban.
Gyakran mondjuk el az életünkről, hogy tévúton jártunk, Keisha Blair pedig így fogalmaz a „Hollisztikus jóllét” című könyvében: „a céljaink felé vezető utat rövid kerülőutak szegélyezik, és néhány ezek közül igen csak köves és kanyargós.”, majd felteszi a kérdést: „Te hogyan kezeled a saját életpályádat?”
Emlékek és önostorozás
A múltban történt események és élmények hatással lehetnek a jelenlegi boldogságérzetünkre. Pozitív emlékek, mint például boldog gyermekkor vagy sikeres eredmények, emelhetik a hangulatunkat. Ugyanakkor negatív emlékek, traumák vagy veszteségek is befolyásolhatják a boldogságunkat.
Az emberek hajlamosak az önmagukkal való összehasonlításra a múltbeli teljesítményük alapján. Ha elégedetlenek a múltbeli döntéseikkel vagy cselekedeteikkel, az csökkentheti a jelenbeli boldogságukat.
Gyakran hallom az ügyfeleimtől azt a kifejezést, hogy „Bárcsak… akkor máshogy döntött volna, … akkor felmondott volna, … akkor szakított volna. És így tovább. Ezekben a múltbeli sajnálkozásokban mindig felsejlik annak a stressz tünete, hogy tévesnek, hibásnak, rossznak ítéljük meg múltbeli döntéseinket.
Maga a kifejezés, hogy “valaki tévúton jár” azt jelenti, az illető rossz irányba megy vagy helytelen úton halad az életben vagy egy adott cél elérése felé. Ez a kifejezés átvitt értelemben is használatos, és azt sugallja, az illető döntései vagy cselekedetei nem vezetnek a pozitív eredményekhez vagy a kívánt célokhoz, hanem valami negatív vagy kedvezőtlen irányba viszik.
A “tévúton jár” kifejezés tehát arra utal, hogy valaki eltévedt az életútján, az elérni kívánt célokhoz vezető úton vagy az értékrendjéhez illő ösvényen. Ez lehet például rossz döntések eredménye, rossz szokások kialakulása vagy a prioritások rossz megválasztása. Az ilyen helyzetekben a cél általában az, hogy az illető felismerje a hibát, és megpróbálja helyrehozni a dolgokat, vagy új irányt válasszon az életében.
Pedig a múltbeli tapasztalatok lehetővé teszik számunkra, hogy alakítsuk értékeinket és prioritásainkat.
Mi történne akkor, ha azt a kérdést tennénk fel magunknak: A múltban hozott döntéseim és lépéseim hogyan szolgálják a ma pillanatait az életemben?
Vajon hányszor gondoltunk, de most őszintén, tényleg, úgy a múltban bejárt „tévútjainkra”, mint tanulságok és tapasztalatok?
Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunk életében voltak olyan szakaszok és utak a múlt árnyékában, amit mai fejjel már biztosan nem lépne meg, amire talán picit szégyenkezve gondol. Meglehet, totális ballépésnek tartja ma már azt a döntését. Mégis, milyen lenne az életünk ma, ha AKKOR és OTT nem tesszük meg AZT?
A múltbeli kihívások és hibák tanulságokkal járhatnak. Az ezekből levont tanulságok és a fejlődés lehetőségei hozzájárulhatnak a személyes növekedéshez és boldogsághoz.
Mert megtanultunk egy új reakciót és viselkedést bizonyos élethelyzetekre. Mert tudjuk már mi az, amit biztosan nem teszünk meg hasonló szituációban.
A múlt eseményein való rágódásunk bezár minket. Bezár minket a múlt mintázataiba (Keisha Blair) és nem leszünk képesek fejlődni. Olyan ez, mintha a mozgólépcsőn az ellentétes irányba indulnánk el. Mozgásban vagyunk ugyan, de újra és újra ugyanott találjuk magunkat.
A múlt kerülőútjain való bánkódásunk, a magunkkal szemben támasztott elvárásokkal való szembenállásunk, és az esetleges önhibáztatásunk jelentős belső stresszforrást jelentenek. Ez tovább gyengítheti az önbecsülésünket és visszahúzódává tehet bennünket, elveszítve a kezdeményezőképességünket, félve attól, hogy újra tévútra léphetünk.
Ám ha minden kerülőutunkra úgy tekintenénk, mint tapasztalatok halmaza, akkor valóban úgy érezhetjük magunkat egy napon, mint Thomas Alva Edison:
Csatlakozz Te is azokhoz, akik változtatni szeretnének az életükön és kezdd el a Kezdő csomaggal belső megújulásodat!
„Nem buktam el, csak találtam tízezer utat, ami nem járható.”
Mit állított tehát Edison? Hogy lásd magad felfedezőként! Olyan személyként, aki kipróbál ezernyi lehetőséget, és szüntelen keresi a helyes utat. Egy kudarc nem téged jellemez. Az már inkább jellemez téged, a rezilienciádat, hogy ezzel a kudarcélménnyel mit kezdesz.
Vajon lesúlytóan becsmérled magad, hogy még erre vagy arra sem vagy képes, vagy büszkén megveregeted a válladat, amiért bátran elindultál egy úton és képes voltál új irányt választani?
Céljaink kitűzésekor butaság lenne abban hinni, hogy az odáig vezető úton nem lesznek buktatók, nem üti fel a fejét a stressz, vagy nem lesznek benne görbeutak.
A rossz döntések és tévút bejárása során sokat tanulhatunk saját hibáinkból. Ezek a tapasztalatok segíthetnek abban, hogy a jövőben jobb döntéseket hozzunk, mivel megtanuljuk azokat a tényezőket azonosítani, amelyek elvezettek a tévútra.
Amikor rájövünk, hogy a választott út nem vezetett a kívánt eredményekhez, szükség lehet az alkalmazkodásra és az új lehetőségek keresésére. Ez fejlesztheti a rugalmasságunkat és az alkalmazkodóképességünket. Új lehetőségek és perspektívák nyílhatnak meg előttünk. Ezek az alternatív utak lehetővé tehetik számunkra, hogy másképp közelítsük meg a célt, vagy akár felfedezzünk teljesen új irányokat.
Azáltal, pedig, hogy megtapasztaljuk a kerülőút következményeit, jobban megérthetjük, miért is fontosak nekünk a céljaink. Ez megerősítheti elkötelezettségünket és motivációnkat a helyes út követése iránt.
Bár a múlt hatással van ránk, fontos az is, hogy az emberek jelenlegi pillanatban éljenek. Az elméleti “jelenben élés” gyakorlása segíthet elengedni a múltbeli aggodalmakat és a jövőbeli aggodalmakat, amelyek gátolhatják a boldogságot.
Az önostorozás helyett az elfogadás és a tanulás a múltbeli eseményekből segíthet pozitívabban tekinteni a jövőbe. Megtanulhatjuk, hogyan kezeljük a kudarcokat, hogyan erősítsük meg a kitartásunkat, és hogyan fejlesszük az önreflexiónkat. Ha olyan értékekre építünk, amelyek összhangban állnak a múltbeli sikerekkel és elégedettséggel, az hozzájárulhat boldogságunkhoz.
📷https://www.peakpx.com/
